Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

UJJASZÜLETIK A M. KIR HONVÉDSÉG írta: TÉCSÖI MÓRICZ BÉLA A magyar haderő kérdése ezzel egy csapásra előtérbe került. A kormány felelős személyeinek ajkáról egyre határozottabban hangzott el a sürgető jelszó: „Fegyverkezzünk!" A kiáltó szó visszhangra talált a magyar közvéleményben, a parlamentben, a rádióban, a sajtóban és az utcán egyaránt. „Ki kell építeni a honvédséget!" ... A fegyveres erő kérdése 1938 tavaszán az állami és társadalmi élet forrongó központjába került. A honvédség ügye szívügye lett az országnak. Mindenki aggódva, szorongva gondolt arra, hogy vájjon ez a 20 éven át gúzsba kötött, lefegyverzett hadsereg képes lesz-e arra, hogy kiálljon? Van-e fegyverünk, van-e lőszerünk, van-e kiképzett emberanyagunk?! Itt is, ott is megcsillant a remény. Régi emlékek melegítették át a szíveket és fordították bizakodóvá a csüggedőket. Mintha a semmiből támadt negyvennyolcas honvédség és a világháború megcsodált vitézségű magyar katonáinak szelleme öntött volna új erőt a lelkekbe. Hittünk és bíztunk a honvédségben! És a történelem megismétlődött. Néhány hónap alatt most is szinte a földből termett elő a hadsereg, mint annak idején, 1848-ban ... Egy percet a múltnak!... Amikor a csonka nemzet a forradalmak után, 1921-ben törvénybe iktatta, hogy újonnan felállított haderejének neve, a „honvéd" név dicsőségének emlékezetére „honvédség" legyen, a múltnak tisztelgett. Annak a honvédseregnek, amely 1848-ban a nemzet áldozatkészségéből alakult meg, hogy alig másfélévi hősi küzdelem után a múlté legyen és emlékezetére annak a kiegyezésutáni második honvédségnek, amelyet a világháború irtózatos zárójelenete temetett a Monarchia romjai alá. Az ellenforradalom nemzeti hadseregéből fejlődött mai honvédség büszkén vallja magát e két történelmi honvédség utódjának és a hősöket megillető kegyelettel őrzi és ápolja elődeinek dicső emlékét. - 113 -