Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Megértük a feltámadás napját

hitvesét és egész családját. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója: Éljen! Zúgott és hömpölygött az éljen; dübörgött, halkult, majd ismét kitört a taps: fáklyafénynél, mámoros lelkesedéssel ünnepelte a tömeg a Főméltóságú Kormányzót, aki végül felemelte kezét, jelezve, hogy beszélni akar. Egy pillanat alatt mélységes csönd támadt, minden szív csordultig tele volt érzésekkel, amint Horthy Miklós szavára figyelt. A kormányzó a következőket mondotta: — Köszönöm kedves szavaidat és köszönöm mindnyájatoknak, hogy ebben a késői órában felkerestetek. Amikor a rádióban a miniszterelnök bejelentette a várvavárt hírt, azt hiszem, hogy a csonkaország határain belül és kívül kevés magyar szem maradt szárazon. Hallottátok a jó hírt, azután megindultatok. Hangos lett az utca, de most máskép, mint néha szokott lenni, most egyetlen lelkes magyar szótól visszhangzott. így van jól. Nem is hiszem, hogy mától fogva valaki is disszonáns hangot merne vinni Pest utcáira. Most pedig térjetek haza és álmodjunk még szebbeket, mint amilyen álom most beteljesedett. A Várból a tömeg a német birodalmi követség palotája elé vonult. Itt Martsekényi Imre országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A késő éjszakai órákban a lengyel követség előtt verődött össze óriási tömeg: Széchenyi Károly gróf üdvözölte lelkes szavakkal Orlowsky Leon budapesti lengyel követet, Lengyelországot, a testvéri lengyel nemzetet és annak vezéreit. És ugyanakkor ünnepelt az egész ország; fáklyák és zászlók alatt vonult fel a vidéki városok népe az Országzászlókhoz és a Hősi-emlékművekhez, hirdetve, hogy a drága magyar vér hullása, a mérhetetlen szenvedés és megpróbáltatás nem volt hiábavaló. A feltámadás napja elérkezett... És másnap reggel, új hétköznap reggelén, hatalmas ütemben indult meg a munka: a készülődés az előttünk álló nagy eseményekre. Honvédcsapatok indultak meg mindenhonnan az északi határ felé, a kijelölt gyülekezőhelyekre, hogy készen álljanak a nekünk ítélt magyar terület átvételére, hogy véghezvigyék azt a valóságban, amit a bécsi döntőbírák elhatároztak. Következtek a honvédcsapatok bevonulásának nagy napjai, az izgalmasan kavargó, mámoros boldogságba borító nagy események, amelyek a magyar történelem egyik legszebb lapját töltik meg. Következett a magyar igazság világraszóló, vértelen, békés diadala, magyar városok és vidékek visszatérése a csehszlovák rabságból az ezeréves haza keretei közé.