Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Megértük a feltámadás napját
„MEGÉRTÜK A FELTÁMADÁS NAPJÁT" Ki tudná leírni azokat az órákat, amelyek alatt Budapest és az ország népe a bécsi döntés hírére várakozott, ki tudná elfeledni ezeknek csak egyetlen apró kis mozzanatát? Budapesten egymillió ember állott az utcákon és figyelt visszafojtott lélekzettel a szállongó hírekre, amelyek hirtelen szárnyrakaptak, senki se tudta, honnan, milyen forrásból, egymással a legteljesebb ellentétben álltak és mégis hitelre találtak. Voltak jó hírek és voltak riasztó álhírek, a tömeg hol tombolt örömében, hol meg fenyegető, fojtott csöndbe burkolózott, hogy egy pillanattal később megint kitörjön és követelje a magyar testvérek felszabadulását, az élethez való jogát. Az érzelmek, hangulatok egész végtelen skáláján mentünk át valamennyien, kétség és remény között hánykolódtunk három-négy órán át. Különösen izgalmasak, feszültek voltak az esti órák. Délután már köztudomású volt, hogy a bécsi tanácskozás nem tart két napig, már az első napon megtörténik a döntés: estére mindent tudni fogunk. Miután azonban az ítélet kihirdetése, különböző formaságok miatt kissé elhúzódott: itthon a pattanásig feszült az izgalom. Beláthatatlan tömeg állott a József-körúton, a Stádium-lapok palotája előtt, amelynek erkélyéről újra meg újra ki kellett hirdetni: Döntés még nincs. Nemsokára kezdődik az ítélethirdetés. Még tart az ítélethirdetés, néhány perc múlva közölhetjük az eredményt, magyar testvéreink! És ugyanakkor magyarok milliói vártak remegő lélekkel a rádiókészülékek körül, amelynek tölcséréből ugyanezt hallották. És végül, este kilenc óra tájban megszólalt a rádióbemondó. Komoly, hivatalos hangon szólott, azonban megérzett rajta a történelmi pillanat minden, nagynehezen elfojtott izgalma. Jelentette, hogy vitéz Imrédy Béla, Magyarország miniszterelnöke kíván szólni a rádióhallgatókhoz, minden magyarhoz, aki a földön él. Kilenc óra húsz perckor a miniszterelnök állott a mikrofon elé és a bécsi nagy esemenyek hírét ő maga jelentette be az országnak a következőkben: — Magyar Testvéreim! A döntés megtörtént. Sok százezernyi magyar és velük együtt derék szlovákok, ruszinok és németek, akik annyi idon at osztották meg velünk az ezeréves haza gondjait és örömeit, térnek vissza hozzánk. Komárom, Galánta, Érsekújvár, Léva, Losonc, Kassa, Fülek, Rimaszombat, Jolsva, Rozsnyó, Beregszász, Munkács, Ungvár ismét a miénk. — 109 — 9*
