Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Megértük a feltámadás napját
Szombaton indulnak katonáink és néhány nap múlva az új határokon fog lengeni a mi honvédeink büszke zászlaja. Minden magyar szív ujjongó örömének adok kifejezést, amikor ünneplő lélekkel köszöntöm a hazába visszatérő drága testvéreket, akik húsz hosszú esztendő szenvedései közepette hősiesen küzdöttek magyarságukért és akik ezentúl velünk együtt fognak dolgozni és küzdeni azért, hogy ez az ország minél szebb, minél boldogabb, minél erősebb legyen. — Köszönjük a két baráti nagyhatalomnak, amiért a döntés nehéz és kényes munkáját magukra vállalták és nem tértek ki a felelősség elől, hanem a célt tartották szem előtt, hogy Európának a csehszlovák köztársaság ujjárendezésével érintett részén megteremtsék a békés együttélés feltételeit. Becsületes, felelősségteljes és minden magyar embert hálára kötelező munkájuk nem juttathatta vissza valamennyi magyart az országhoz, maradták véreink, maradtak drága történelmi helyek az új határokon kívül. Ez a müncheni határozatok alapjául szolgáló népi elv alkalmazása mellett elháríthatatlan volt és ha a két nagyhatalom vállalta a döntéssel járó felelősséget, nekünk, magyaroknak is vállalnunk kellett a döntés elfogadását. — De térjen vissza gondolatunk azokhoz, akik a mieink lesznek és állapítsuk meg büszke öntudattal, hogy a szívós harc, amelyet német, olasz és lengyel barátaink támogatása mellett az érvek fegyvereivel folytattunk a magyar igazságért, eredményesen nyert befejezést. A magyar haza nagyobb lett! Húsz esztendő gyásza után itt az első nagy magyar nap. örvendezzünk és adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy megjutalmazta a törhetetlen hitet, amely a magyar Hiszekegyből szüntelenül áradt feléje és töltsön el bennünket bizalommal ez a gyarapodás, mert — íme — hol ész, erő és szent akarat találkoznak, ott eljő a Feltámadás! Alig negyedórával a miniszterelnök utolsó szavainak elhangzása után, beláthatatlan tömeg verődött össze az olasz királyi követség Eszterházy-utcai palotája előtt. Tomboló éljenzés, evviva-kiáltások köszöntötték Ciano grófot, a Ducet és az egész olasz nemzetet, amelynek oly végtelenül sokat köszönhetünk. Vitéz Tóth András országgyűlési képviselő, az Országos Frontharcos Szövetség elnöke, majd Gerevich Tibor professzor mondott ünnepi beszédet, üdvözölték Revedin olasz ügyvivőt és tolmácsolták a magyar nép háláját, azután az egész hatalmas tömeg elénekelte a Himnuszt és a Giovinezzát kint az utcán. A tüntetők ezután fáklyásmenetbe fejlődtek, végigvonultak az egész városon és az utcák népe tomboló lelkesedéssel köszöntötte őket, vagy csatlakozott a szinte végtelenül kígyózó menethez. Tízezrek vonultak fel a Várba, a miniszterelnökség elé, amelynek erkélyén báró Vay László államtitkár és vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály sajtófőnök társaságában megjelent vitéz Imrédy Béla miniszterelnök. Olyan szívből jövő és szívbemarkoló éljenriadal talán még sohasem zúgott Buda ősi várának falai között, amilyen Magyarország miniszterelnökét köszöntötte ebben a pillanatban, hirdetve az egész nép háláját, köszönetét a végtelen hittel, céltudatossággal, odaadással végzett történelmi nagy munkáért. Az ifjúság szónoka lelkes szavakkal - 110 — 8*
