Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A bécsi döntés (Lukácsovich Lajos) - Bristol előtt
elragadó kilátás nyílik a magas kőfallal védett, óriási francia parkra. Gondosan nyírott örökzöld bokrok élő sövénye szalad végig minden irányban. Végtelen gyepszőnyeg közepén szökőkutak porló vize csillog a napfényben, a túlsó oldalon pedig bársonyos vizű dísztó ad páratlanul szép keretet a csodapalotának. A Belvedere többi termeit is felnyitották a nagy napra. A berakásos munkájú parketten lakkcipős, fehérharisnyás, fekete-sárgaruhás komornyikok rendezkednek, csodálatos hangtalansággal. Mi, magyar újságírók, miután sorra megnéztük a szalonokat, ott állunk a palota csarnokában. Nagyon nehéz, fájdalmas érzés a várakozás, úgy érezzük, felszakítja a tüdőt vagy megrepeszti a szívet. Hiszen csak néhány óra még és elhangzik az ítélet. A palota parkjának rácsos kapuja előtt, végig az úttesten, már a kora délelőtti órákban óriási tömég gyűlt össze. Mindenki látni akarta a delegációk történelmi felvonulását, amely néhány perccel déli fél tizenkét óra után kezdődött. Elsőnek Ribbentrop német külügyminiszter érkezett meg a főbejárat elé. A nemzeti szocialista rohamosztagosok barna egyenruháját viselte. A tömeg orkánszerű Sieg! Heil! kiáltásokkal fogadta a német delegáció vezetőjét, kinek autóját a német küldöttség többi tagjainak hosszú kocsisora kísérte. Alig néhány perc múlva ismét felharsant az ünneplés; Ciano gróf olasz külügyminiszter érkezett meg az olasz delegáció élén. Szívből jövő, falrengető éljenzés csattant fel, amikor megérkezett Kánya Kálmán és Teleki Pál gróf vezetésével Magyarország delegációjának autósora. A kocsikon magyar nemzetiszínű zászlók lobogtak s a Sieg! és a Heil! kiáltásokat megtarkította, élénkítette az Éljen Horthy! Éljen Kánya! ütemes kiáltása. Utolsónak a csehszlovák delegáció autói kanyarodtak a palota főbejárata elé. Amikor a cseh kocsik befordultak a Belvedere kapuján, valaki ezt kiáltotta a csehszlovák küldöttség felé: — Vissza, vissza! Mindent vissza! A Belvedere remekművű, patinás csarnokából jobbra-balra széles lépcsősor vezet a márványterem bejáratához. A lépcsőkön díszruhás lakájok előtt báró Dörnberg követ, a német külügyminisztérium protokollfőnöke fogadta az előkelőségeket és kísérte fel őket az első emeletig. Ribbentrop és Ciano gróf, a két döntőbíró, a belső lépcsőzet felett, a márványterem előtt üdvözölte a magyar és a csehszlovák delegáció vezetőit. Mind a két delegáció megérkezését dobpergés jelezte. Kánya Kálmán külügyminiszterrel és gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszterrel együtt érkezett gróf Csáky István rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Pataky Tibor államtitkár, Wettstein János prágai, Sztójay Döme berlini, Villáni Frigyes báró római követünk és nem sokkal később gróf Vinci, Olaszország és von Erdmannsdorff, Németország budapesti követe. A magyar delegáció most is, éppen úgy, mint a komáromi tárgyalásokon, gazdag anyaggal telerakott bőröndökkel, hatalmas térképekkel jelent meg. Tökéletesebb felkészültséggel nem rendelkezhettek diplomaták. A csehszlovák küldöttség élén Chvalkovszki cseh külügyminiszter haladt, majd a küldöttség többi tagja, Tiso és Tuka vezetésével. — 105 — 9*
