Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

N. Jaczkó Olga: Ruzicska úr, a jó angyal

Ruzicska úr, a jó angyal Iría : N. Jaczkó Olga Nehogy a nevéhez illesztett jelző bárkit is megtévesszen a Ruzicska úr foglalkozását vagy külső megjelenését illetően, sietek kijelenteni, hogy az illető úr nem tagja semmiféle egyházi vagy jótékonysági szervezetnek, mely az emberi nyomorúságok enyhítését tűzte ki céljául s ennek megfelelően az égi lakók öltözetéhez hasonló ornátusba, vagy lepelbe öltözteti a kebelébe tartozó személyeket. A Ru. icska úr tömpe termetére nem is igen illenék semmiféle nagyszerű, lebego-libegő ornátus; annál inkább illik rá a szürke gyapjúujias, a feszes struksznadrág és a kapcákkal kitömött gumicsizma. E ruhadarabok fölött olyan arc koronázza Ruzicska úr termetét, amelynek orráról azt szokás mondani, hogy ha megnyílnak az ég csatornái, egyenesen beleesik az eső. Lehetséges, hogy az eső már a szemébe is sokszor esett bele Ruzicska úrnak, felhígította a kékségét és azért olyan vizenyős az íhostan, mint az öblögetővíz, amelyben túlkevés ulíramarint oldott fel a mosónő. A szeme sarkából sugaras árkocskák ágaznak a halánték felé, mely árkocskákban mindig csillámló mosoly szokott futkározni. Olyan kis árkok, mint a hegyoldali vékony szakadékok, melyekben fürge vízerecskék osonnak csacsogva, ugrándozva. De, ahogy én ismerem Ruzicska urat, fölteszem, hogy esetről-esetre könny gurul azokban a kis árkokban a mosoly csillanása helyett. Az arc fölött ellenzős, aranyzsinóros tányérsapka takarja Ruzicska úr deresedő üstökét s ugyancsak aranygombok katonáskodnak sötétkék felöltője hosszában is. A karja alatt rendszerint dagadóra tömött aktatáskákat szorongat... Hát igen, az aranyzsinór, meg az aranygombok arra vallanak, hogy Ruzicska úr mégis csak valamely tisztviselői rendhez tartozik, ha nem is éppen mennyei intenciók szolgálatában. S hogy minél előbb túilegyünk az elképedésen, azonnal el is ejtem a titkot: Ruzicska úr a foglalkozását illetően nem más, mint járásbírósági végrehajtó. Ennek ellenére, azt hiszem, hogy nem ruháztam fel méltatlanul a neve mellé illesztett jelzővel, egész jogosan láttam el vele én, aki láttam Ruzicska urat hivatalos működése közben... Amint fellépdelt az öreg udvarház tornácára, halánték-árkai a kiáradásig megteltek mosollyal. Ügy, mintha csak olyasfélét mosolyogtak volna, hogy Ruzicska úr ezúttal pénzeslevélhordói minőségben teszi tiszteletét a háznál. A háziúr mégis szorongó arckifejezéssel tessékelte tovább. (ff 4 J