Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Ásgúthy Erzsébet: Nyitott ablakok

Nyitott ablakok Irta : Ásgúthy Erzsébet Valahogyan elhirtelenkedte szerepét ezidén a nyár. Nem várta meg a végszót, belesütött a tavasz közepébe. Ragyogó kacagásával megtévesztette a természetet, vígan keresztülhúzott minden számítást. És most, amikor hivatalosan is teljesíteni kellene kötelességét, egyszerre unatkozva abbahagyja és szeszélyesen búcsúzni kezd. A naptár szerint még kánikulának kéne lenni. De kint már ökörnyál kísért a levegőben és őszi skálákra hangolódik a szél. Váltakozva zuhog az eső és ragyog a nap, egyre hűvösebb mosolyával. És mintha mindenki vissza akarná fogni egy-egy sugarát, tárt ablakok vetítik kifelé a sötét szobák vágyódását. Mint kíváncsi kút mélye tátong üresen a nagy udvar, amint éhesen és titokzatosan pislognak egymás felé az emberi hajlékok nyitott szemei. Hirtelen kicsapódik az egyik udvari lakás ajtaja. — Huj, de csuda spriccert kaptam a nyakamba — tör be kívülről egy friss leányhang, s még érezni, hogy rázza le magáról a harmatos esőcseppeket a küszöbön. — Mert téged is mindig odafúj a szél, ahol nincs keresnivalód — zsörtöl vele valaki belüről, — arra való csak a ruhád ugye, hogy eláztasd. Pont az új mongolt kell felvenni, ha zuhog... — De anya, hát honnan tudtam volna előre, hogy esni fog. Sütött a nap, amikor indultam és mit vegyek fel vasárnap a templomba, ha nem a mongolt... és mit tehetek róla, hogy nincs ernyőm... — nyelvel különösebb meggyőződés nélkül a lánya, s közben veti le a ruhát. Látszik, amint kombinéban megáll a szekrény előtt. — Ha nincs ernyőd, vártál volna, amíg eláll... De nem ... neki muszáj kóricálni, ha özönvíz szakad is az égből... — Vártam volna, vártam volna ... hiszen vártam... de meddig ... — s hirtelen kitör a lányból a sírás, — hát nem állhatok örökké egy kapu alatt... — és zokog keservesen. — Meg vagy bolondulva, te lány? — pislant rá az anyja a tűzhely mellől, — tán már szólni se lehet neked ... úgy látszik, megint rád jött valami... Most egyideig nem hallatszik semmi, csak a leány halk szipogása, s a kispriccelő zsír sistergése a tűzhelyen. — Mi baja már megint? — dörmög valaki a foga mögül, s a 70