Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tichy Kálmán: A hét kapu

tudatába a szellem előbbi szavait: „Megkapod a segítséget, melyet földi erőd képviselt." A tollpehely a száguldó viharban.. . Legázolt teste megvonaglott tehetetlenségében, hasztalan kísérelte. még felállni sem tudott, nem előre jutni. Mikor a szellem érte jött, azon egy helyben találta s ö emelte vissza a kapu elé. — Szedd össze magad, szerencsétlen! Hát nem volt semmi segít— Volt... Ennyi... — sóhajtotta a Nagyúr, leszedve arcáról az odatapadt pelyhet. — Mi lesz veled az akarat kapuján túl? Avagy ez több volt benned, mint erő? — Ó, vezess oda, igen, az akarat űzte, hajtotta egész életemet. Az erőm — belátom most már, — csak erőszak volt, a gyengébbek elnyomása. — Jól ítélsz, ember? Vigyázz, nehogy balul járj megint. Ha akaratod is csak üres törteíés volt s nem a nemes cél akarata, úgy pórul jársz megint! — Nemes cél? Én nagy célokra törtem. Ez nem érdem? — Nem az, ha a magad kicsisége volt a cél nagyságának mértéke! Ám lásd, jöjj ismét, nincs idő a vitára. És elsegítette a holtfáradt Nagyurat a harmadik kapuig. — Amint mondtam, imhol az akarat kapuja. Lépd át s tedd meg, arai erődtől telik. Rajta túl óriás márványtömb: megmozdítani csak az igazi nagy, nemes akarat bírja. Segítséged lesz érdemed s földi akaratod szerint Aggódva kémlelt át a Nagyúr a feltáruló kapun. Mint egyetlen hófehér torony, ragyogó márványtömb állt előtte, ormával a felhők magassságába veszve ... A Nagyúr valami elkeseredett vakmerőséggel esett neki a márványtoronynak, egész testével nekidőlt, öklözte, rúgta, dühös, rekedt kiáltásokat hallatva erőlködött a kimerülésig, míg lassan végigomioít a márvány hideg fala mellett s újra a földig alázta gőgös, fennhéjázó fejét. És ott, amint a porba révedt, egy hangyán akadt meg a tekintete. A hangya parányi fekete csápjaival az óriási márványtorony ' 1 harapdálta, mintha helyet keresne rajta, ahol megragadni Ez volt hát a számára küldetett segítség „érdeme s földi akarata szerint" ... Az alkotás kapujához már mint lelkevesztctt, élettelen vázat vonszolta a szellem a Nagyurat — Lásd, boldogulsz-e itt? Hogyha valami érdemeset alkottál odalent, itt beszámítják neked! A kapun túi az alkotás temploma van. Nem kell mást tenned, csak fölcli alkotásaidat mérd mellé, hogy lássam! Mo&t veled maradok! Együtt léptek át a negyedik kapun, mely csodálatos szépségű, séged? 63