Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Darkó István: Fekete szivárvány

Látta a ďúhos embereket, amazokat ott lent és ezeket itt fent Es látta, hogy o közöttük van, odakerül közéjük és egyikükhöz sem tartozik. Meleg víz öntötte el a szeme környékét. Ezt a meleg valamit érezte egyszerre az oldalán is lefolyni. Hideg kézzel bekaparászott a nadrágja és az inge mögé, kihúzta a kezét és véres ujjait vizsgálgatta. Gyengén gyógyult sebe felszakadt a rohanásban. Nem tudott hát vigyázni rá. Piros vére lassan kiszivárgott az új kozsuk bélésére, amely lehetett volna fehér is, s onnan a fű zöldjére. Ejnye, ejnye, csodálkozott elgyengülve. Lassan összeborult előtte a világ s az égből csak egy homályosodó szélű, nagy fekete kapu, egy szivárvány maradt meg. Látta még, hogy társai, a juhászok és fia, a kis Jankó berohantak ezen az óriási fekete szivárványból épült kapun. Szép gondolat rázta meg: Ez volt hát a harag és gyűlölség kapuja, amelyen neki is át kelleti volna lépnie. A többiek megtették, ő ezt nem tehette. Elégedetten, megbékülve mosolygott Melyik a te néped, Kovács Gyurkó, mondogatta halkan. Kinyúlt a kezével és nehéz markával eloltotta a maradék kevés világot. Hát: kint maradt a kapu előtt. t 53