Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Szombathy Viktor: A birtok nem eladó

Ekkor történt, harmadnap este, hogy Sebestyén István, az Illésházy gróf embere, berendelte a legjobb muzsikus cigányokat, meghívta gyorsfutárral a séllei szolgabírót s két csúzi nemes barátját, aztán olyan dinomdánomot rendezett másnap reggelig, hogy az udV. rdi szekeresek, akik reggel búzát jöttek eladni a vásárra, csaknem elfeledkeztek a vásárról, hajnal óta bámulták a veszekedett mulatságot. ' A séllei szolgabíró, Nemes Antal, mikor már hazafelé Cihelödött, megkockáztatta mégis: — Aztán, István, nem mennél el mégis az Esterházy emberéhez? — Én-e? — vetette fel fejét Sebestyén, — nem nagyobb úr Esterházy, mint az én gazdám. Az Illésházyak arany gyapja mindig van olyan előkelő, mint az Esterházyak tizenegyágú koronája... S az én gazdám az utolsó Illésházy, a dubnici várúr. Ferenc császár alig különb nála ... Ha az Illésházy embere csúzi nemesekkel mulatott. Dóka Gergely Gyallára üzent be a Konkolyakért s Komáromba a Domonkosokért, jönnének át Üjvárba estére egy kis nótaszora. A Konkolyak állhatták volna csak a komáromi tiszteket, még azokat is áthozatta volna gyorskocsival Dóka Gergely, akár kékkabátos vértestisztek, akár fehérI :bátos bakák, mert hiszen bőséges a választék, mostanában kezdik eni István nádor érődéit a Vágduna partján. — De miért is nem akarsz te találkozni az Illésházy embárével? — kérdezte ötödnap hajnalban a mulatósabbik Domonkos, több vármegye táblabírája. Dóka Gergely gőgösen húzta ki magát. — Illésházy mégis csak egy gróf, az enyém pedig kegyelmes herceg. Nagy különbség ez, amice! S hogy kijózanodott a két követ, az ablakhoz ült mindegyik a maga szállásán, vöröseres szemmel, egyre dühösebben várta a másikat. Még a huszárjaiknak is megtiltották, hogy találkozzanak. öt nap s öt éjjel várakozott egymásra a két követ: melyik . lulna ineg hamarább. Csak az első lépést, csak a kezdést tenné meg a másik, jaj, de örömmel röpülne felé. De nem lehet. Mert mit mondott Dubnicon Illésházy István? Ne feledje, hogy egy Illésházy követe ... S mivel bocsátotta útnak Eszterházán a herceg a maga küldöttét? — Kérem — mondta szárazon, — ismeri a kötelességét s tudja, kit szolgál. Hát nem lehet megindulni. Valami láthatatlan kötél tartja fogva őket, uruk szigorú szeme, parancsoló szava. . . nem szabad megindulni elsőnek. Ha nem is íratják a birtokot az Esterházyakra. Ha nem is kapják meg Dubnicon a harmincezret. Inkább akkor Sina báró ... ötödnap alkonyatkor rohan, szalad az Illésházy hajdúja: — Tekintetes uram, Dóka uram fogat. Alighanem megy el! — Engem meg nem előz, csúfra itt nem hagy! — kapja magára kabátját Sebestyén s már rikkant is: — fogass, de tüstént! 41