Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Szombathy Viktor: A birtok nem eladó

Félni lehetett s szeretni egyszerre, ezt a

z embert — Üljön csak le — kínálta hellyel a j ószágígazgatót s ez nagy kitüntetés volt, Sebestyén István is csak újabban részesült benne, — nézze csak át a konceptusát, harmincezerért adom oda. — Nem sajnálja méltóságos gróf úr? — rezfent meg a papírlap a bonorum direktor kezében — mégis, az a szép darab Illéshárybirtok, ott lenn a Csallóközben . .. — Ki örökölje? — nézett mereven a kalamárisra Illésházy, — adósságot örököljenek az utódok, hogy szidjanak? Most még megveheti Esterházy, a herceg. Aztán meghalok s ki i ön? A szomszéd szobából, a nyitott ajtón át két órának ketyegése hallatszott be. Az egyik fürgén igyekezett, a másik lassan, nyugodtan járt. Csak a ketyegést lehetett hallani egy ideig s valahol lenn, a kertben libákat üldözött az egyik kopó. — Még ma befogat — adta ki a parancsot Illésházy István, — holnap estére Érsekújvárott lehet. Ott találkozik az Esterházy herceg emberével. Beszéljenek meg mindent. írják alá a kontraktust, vegye át a harmincezer forintot s fizessen vele adósságot Pozsonyban, Trencsénben, Galgócon, ahol kell. Inkább már Esterházynak, mint Sina bárónak, a görögnek. Értettük? Sebestyén sóhajtott. Lassan állott fel, a csillagos formában kirakott padló nyikorgott. — Értettem. Illésházy, az utolsó dubnici gróf hátratolta a széket, maga is felemelkedett, aztán így állva, aláírta a nevét a szerződés alá. Le is porozta, gondosan szórta vissza a csillogó aranyport a porzótálba. — Elbocsátjuk kegyelmedet — mondta lassan. Sebestyén meghajolt, ment már az ajtó felé, hátrálva, mint Dubnicon illett, amikor a gróf még megállásra intette: — Még egyet! Egyet ne felejtsen el soha spektábilis, azt, hogy Illésházy követe, a trencséni főispáné! Az aranygyapjas Illésházy mindig van akkora úr, mint a herceg. Még akkor is, ha eladunk valamit. Ezt vegye figyelembe, ha tárgyal, minden cirkumstanciánáL Intett s a nyitott ablak felé fordult. Nem is vette észre, elment-e Sebestyén, kikönyökölt a kastély ablakán s mélyen szívta magába a kert illatát. Lenn, az ablak alatt citromfák s narancsfák illatoztak a félrehúzott üvegtetők előtt. Meleg déltáji vidékekről csalták a Vág partjára a citromok s narancsok illatát az Illésházy ak, a Garda-tónak s a catániai domboknak emlékét árasztották szét a dubnici ligetben a mélyzöldlevelű fák. Pontosan háromszázan. * Négy ló húzta a bőrrúgós hintót s ez kettős okból is célszerű volt. Egyrészt, mert mindenki láthatta, hogy nem közönséges ember nem közönséges küldötte ül az árnyékvető bőrernyő alatt, másrészt, mert gyorsabban és ügyesebben haladt n magaskerdcű hintó a rohanó ss