Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Szombathy Viktor: A birtok nem eladó

Vág partján. A kocsis mellett fáradt, kékdolmányú huszár bóbiskolt s mindig nagyot zöttyent, valahányszor megdőlt a kocsi kátyúban, vagy csikorgó kőre futott. A kocsi mögött lovaslegény ügetett s néha el-elmaradt valamelyik faluban, ha egy-egy kerítés tövében mosolygós Hankát, kékszemű Bozsenlcát pillantott meg, aztán sarkantyúba kapta a lovát s gyorsan utóiérte a hintót. A lovaslegény pária előre vágtatott, Trencsénbe, hogy az új váltás hat lovat kérje, ezek aztán Vágújhelyig rohannak a jószágigazgatóval. Nem kellett túlságosan sietniök, amikor azonban Érsekújvár tornya feltűnt a surányi úton, megkönnyebbülve nyújtózott ki Sebestyén István a kocsiban s a lovaslegények is jobban szaporázgatták a lépést. ijedten ugrott félre két fehérkabátos katona, ahogy a vámnál csak rájuk kiáltott az első lovaslegény: — Az Illésházy gróf úr emberei vagyunk. Nem azért álltak meg, mintha fizetni kívántak volna, vagy mert a tisztelet úgy kívánja, csupán hogy rendbehozzák a nyerget, megtisztogassák a dolmányt, ragyogóra simítsák a lovak szőrét s eligazítsák magukat kocsiban, bakon, lovon, nehogy azt találja valaki mondani Újvárban, hogy nem érkeztek különbül Illésházy gróf emberei, mint a garami kisnemesek. — Az Arany Oroszlánba! — kiáltott ki a kocsiból a bonorum direktor. Széles ívben kanyarodott be a nagypiacra a mőnet. A négylovas hintó s mellette a két lovaslegény. Oly hirtelen torpantak meg az \rany Oroszlán előtt, mintha istennyila csapott volna közéjük. Ugylátszik, valami hasonló mégis történt, mert ahogy Sebestyén István 1 i dugta fejét a bőrernyő alól s kitette a lábát a tegnap felszikkadt földre, máris rántotta vissza egész testét. A vendéglő előtt strázsált egy huszár s nagyon az Esterházyak kék-sárgájában ragyogott — Hé! — kiáltott feléje Sebestyén s megállt a felhágón, — ki embere vagy? — A kegyelmes Esterházy herceg úré — vette ki a pipát a szájából a huszár. — Kit hoztál? — A Dóka tekintetes urat, a sopronyi direktort. — Hajts tovább! — ült vissza a hintóba az Illésházy embere, — itt mi nem szállhatunk meg, még azt hinnék, hogy utánuk járunk máris. A Három Sárkányba menjünk. Dóka Gergely, az Esterházyak köpcös embere éppen a sarkon állott s a nyitrai alispánnal beszélgetett, aki éppen Cjvárban járt ma megyei küldetésben. — No, megjött az Illésházy követe — húzta össze rövidlátó szemeit, — legalább is azt hiszem, ő az. A szállásomon megvárom. Sebestyén István pedig, ahogy a Három Sárkány gazdája elébe gördült kövéren, rögtön kiadta a parancsot: 37