Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamás Mihály: Sors

Bevágta a kamra ajtaját, a ház felé indult. Nagy dûh voit benne, nagyon veres lett tőle az orcája. Öreg János is indult utána. A kútnál visszafordult a fiú. Az apjára nézett nagy gonoszsággal. — Jövő hétre híj tam a hentest a hízókért, maga leaz az okolja, ha addig nem szednek eleget magukra. öreg János nézett rá, két gyermekszemmel nézett, a gyermekére, Nagysokára szólalt meg. — János... A fiú nézett rá. N — János... ma hallottam valamit. — Mit hallott má megint? Nagy bátorság kellett volna most öreg Jánosnak, de csak lassan jött meg a bátorsága. Próbálgatta. — Azt hallottam, hogy lehet... Elhallgatott. A fia felfigyelt — Mit lehet? Kiszakadt a szó egyszerre öreg Jánosból, maga se tudta, hogy, Ľ' kiszakadt, kellett már, hogy kiszakadjon, mert ha nem, azon egy lelyen meg kellett volna szűnnie. — Hogy lehet visszacsinálni a dogot... Kimondta, most már mindegy, most már kimondta, most már t ak várta, hogy legyen valami.. Lett is. Közelebb lépett ifjü János, kevés szóból érceit, tudta, miről van szó. Zavaros lett egyszerre tôle a szemíehérje. — Hogy lehet-e? ... Persze, hogy lehet, mindent lehet, amit az ember akar. Art is lehet, hogy én dolgozzak, hogy törjem magam, hogy húzzam az igát, szántsak, vessek, maga meg itthon pusztítsa a szót avval a másik vén marhával, de vizet húzni nem lehet tengerit darálni nem lehet, ami gyermeknek való dolog lenne még azt sem lehet. Nagy fekete ember volt ifjú János, középidejű, fejjel nagyobb apjánál, akit már az idő is összetöpörített, felülről nézett rá, úgy ''»rta rá a szót. öreg János hallgatta, de mindig kevesebb türelemmel. öreg szemében friss tüze leit az öreg parázsnak. Hallgatta, csak hallgatta, azután nagyot kiáltott, a melle is belerezgett az öreg bordákat majd szétvetette a szusz. — Csend! Ifjú János felhorkant, mint az erdő dúvadja. Erzsi is kiszaladt "a Lármára, elébb a tornácon állott meg, azután az emberek közé vetette magát. — Haggyák már egymást... hogy nem tud meglenni egymással apja meg fia ... Ifjú János félkarral lökte el az asszonyt. —Csend? ... hegv nekem legyen csend? . . . nekem mondta azt hogy csend? öreg János már ijedt volt. már szerette volna, ha nem mondta volna, ha nem mutatta volna ki a lázadását De már kimutatta, sonst a. S3