Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Rácz Pál: Húsvéti jácintok

hol egy leányarc bujkált benne. Olyan szép, mint ez itt, a képen. Még nem ismerte, de érezte, hogy találkoznia kell vele egyszer. Ugyan mikor? Vágyott utána, öntudatlanul óhajtotta. Éppen csak ezt. Édes kín volt ez a rájagondolás ... Körülnézett. Elsüllyedt volna szégyenletében, ha észreveszik. Lopva surrant ki a szobából. Másnap a kertben sétált és elkergette maga mellől a harsogókat kacagó Pált. Az apró asszonyka aggódással nézte. Még sohase látta ilyennek. Sejtés bujkált benne, amitől igen félt. Az anya és az asszony félt Egyik a másik illúzióit féltette. Vannak így a mamák. Mezeiné is érezte, hogy Lajcsival történt valami. Félt, hogy már csak Fái az övé, az ő tizenkét esztendős apjafajta makrancosságával... • Húsvét reggelén jókor kelt Mezeiné. Nem fogta az álom. A konyhában foglalatoskodott s közben kipillantott a kertecskékre Mintha valami odahívta volna tekintetét. Megrémült. Ilyesmi évek óta nem történt meg náluk. A palánk alatt virító jácintnak nyoma se volt Hová lett? Idegesen sietett ki a kertbe. A jácintokat valaki letarolta az éjjel. Éppen húsvét első napjára. Még a lábnyomok is ott voltak a friss tavaszi földben. Mezemé jól megnézte. — A Lajcsi lábanyoma ... Elakadt a szívverése. Valaki elorozta tőle a fiát... Besietett a fiú szobájába. Lajcsi zavartan nézett rá. Az apró asszonyka kicsi erejét összeszedve, erélyes próbált lenni. — Lajcsi! Ki tarolta le a jácintokat? A nagy fiú rózsaszínűvé pirult. Lágy kék szeme megnedvesedett — Én, anya, én ... Az asszony közelebb lépett fiához. Belenézett a szemébe. Mindennel leszámolón kutatott benne. Elhatározta, hogy nagyon gyorsan végét veti ennek a kínzó bizonytalanságnak. — Valdd be, kinek vitted? És idegességében gondolatai végigszáguldoztak a városka összes lányosházain. Lajcsi azonban nem felelt Könyörgő tekintettel nézett anyjára és állt. Mereven, katonásan. Csak az ajka táncolt egy kissé. Az asszony önkéntelenül eltávolodott tőle. — Hát nem vallod be, Lajcsi? Hát te erre hallgatással felelsz? Lajcsi minden tagja remegett. Kínlódott belül, de nem felelt. Az apró asszonyka megdöbbent ekkora makacsságon. Megfordult és ki akart menni. Már az ajtónál <-*oH mikor Lajcsi felkiáltott: — Anya! Mezeiné megfordult. — No? Lajcsi még mindig egy helyben aïu 24