Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Rácz Pál: Húsvéti jácintok

— Ne haragudj rám, anya .. Mezeinébe nagyon belefájdult ez a hang. Már nem is lázadozott belüL Egy hatalmasabb érzés elől bujt meg a lelke, amikor szemrehányólag felelt: — Lajcsi! Ezt mégse kellett volna tenned ... És kisietett. Igen boldogtalannak érezte magát. A konyhaajtóbóí még utánanézett a két szép fiúnak és látta, hogy a szőke Lajcsi lesütött szemmel megy a tömzsi, virgonc Pál mellett, a templom felé . . Aztán megfordult. Egy kis zugot keresett, ahol összehúzhassa magát és kisírjon magából mindent Szobáról szobára ténfergett Mintha űzné az, ami fáj. A pohárszekrény előtt azonban majd összeesett. Ott voltak a jácintok az ő képe alatt. Mint az oltáron. Egész tömege a színnek és egész zuhataga az illatnak. A húsvéti jácintok körülbecézték az ő elfeledett lányságát... Odakönyökölt és elnézte. A szín s az illat meg mintha ráhullott volna az érzékeire, elzsibbasztotta. Boldogítón... * Lajcsi belépett. A pap áldását hozta. Az apró asszonykának azonban nem ez kellett. Odaugrott a karjai közé. Arcuk összesimult, szemük összesírt s csak szavuk nem volt. A szó itt igazán felesleges lett volna ...