Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Rácz Pál: Húsvéti jácintok

A jácintokhoz tehát senki se nyúlhatott Ott fonnyadtak el illatos szirmai a szárakon s mikor jött a nyári vakáció, Lajcsi mindig nagy gonddal temette el a megszáradt, zörgő virágokat... Ez a szép gazdálkodás így ment addig, amíg Lajcsi hatodikos lett. Szép, nyúlánk, fehérbőrű fiúvá serdült. Kamaszos tartásában volt valami báj az édesanyjából, valami erő az apjából és valami önállóan új, amit magával hozott a születésekor. Az apró asszonyka nehezen számolta a napokat, amik így, húsvét előtt annál lassabban teltek. Háziasszonyi gonddal hozta rendbe még marri !s elején a kertecskéket. Mindegyik parcellára gondja volt. de legjobban a Lajcsi tulajdonát ápolgatta, melyből hegyesen állottak ki a jácinthagyma zöldes kis lándzsái. Ahogy a tavaszi nap beleszólt a kismama gazdálkodásába, máris meg volt a látszata. A jácintokat mintha húzta volna valami. Április elejére, a húsvéti vakáció kezdetére bizonyosan kinyílik mind és hangtalanul fog nevetni a Mezei parcelláján áŕváskodó száraz dohanykórókra ... Mezeiné kiment az állomásra is a fiúk elé. Lajcsi majdnem férfiasan ölelte át és majdnem fuldoklásig csókolta a gyönge aszszonyt. Szinte sok volt már belőle. Pál addig higgadtan várt és várta a sort. Barna arca kemény, cigányosan fekete haja erős volt és fésülhetetlen. — Szervusz, anya! — tartotta oda arcát a Lajcsi karjai közül kiszabadult asszony elé, majd ő is megcsókolta. — Apu nem jött ki? — Nem, fiacskáim! Apu vigyáz a házra. Lajcsi fellelkesült. — Szépek a jácintjaim? — Szépek, ó, nagyon szépek. — Nem szakított belőlük senki? — Ki merne szakítani azokból a virágokból? Pál ingerkedett: — Hát például a szomszédék ... A palánk éppen ott korhadt ki még tavaly és akkora lyuk van, ni ... Barna öklét mutatva táskájával előre sietett a keskeny gyalogjárón. Lajcsi fátyolos tekintettel nézte anyját. Karonfogta és megindult. Szorosan fogta, mintha féltené. Szótlan volt. Máskor bohó gyermeIccsséggel mondott el mindent magáról, most magába mélyedten hallgatott. Otthon se volt különb. Végigjárta a szobákat és mindent megnézett Mintha sohase látta volna ezelőtt. Új szemmel nézte, mint odakint az állomáson az anyját... Különösen a3 anyja képei előtt időzött sokat Ott volt egy nagy leánykori képe a pohárszekrény fölött. Hoszszan állt meg előtte. Már nem a gyermek tekintetével nézett rá. Vala23