Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)

Előszó

Előszó. iŕ agyarország ezeréves fennállásának megünneplésekor megmozdult az Ë egész magyar nép minden rétege, hogy felmutassa munkálkodásának múltját, fejlődését, jelenét, hogy hitet és reményt merítsen ezek tanulságain a jövőre. így történt, hogy a vizek kártételei ellen küzdő állam és társadalom is beállott az ünneplők sorába, feladatul elvállalta ezer éves országunkban a vizek ellen folyt küzdelemnek feltüntetését. Megosztoztunk a munkán. Minden ármentesítő társulat saját területéről állította össze az összegyűjtött adatokat. Nehéz volt az úttörő munka, mert eddig a történelem nem sok ügyet vetett a vizekre, s ezek ellen folyt küzdelemre, ha csak más politikai eseményekre nem volt a vizek állása és az ellenük tett védekezés befolyással. Szerencsésnek mondhatja magát társulatunk, hogy éppen a mi területünkről szól talán a legrégibb emlék a I)una árvizei, és ezek ellen folytatott közös védekezésről. Nem akarjuk állítni, hogy munkánk kimeríti az összes adatokat, hiszen ezt az idő rövidsége sem engedte. Hézagok lesznek benne találhatók: de jó lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy a mi a rendelkezésünkre állott rövid idő alatt felkutatható volt, azt az eddig közzétett nyomtatványokból és levéltári adatokból összeszedni igyekeztünk. Azt hisszük sikerült kimutatnunk, hogy a honfoglalással egyidejűleg vagy legalább a reá következett első századokban őseink által megszállott Csallóközben, már az Árpádok ideje alatt vannak nyomai az árvizek elleni védekezésnek. Félezred év előtt vette kezdetét a rendszeres közös védekezés s folyik napjainkig több kevesebb eredménnyel. Látjuk, hogy a manap életbe léptetett némely intézmények nem újak, csak százados sírjukból támadtak uj életre. Mindezekre való tekintettel, ha fogyatékos munkánknak elnéző bírálatát kérjük szives olvasóinktól, ne vegyék azt szerénytelenségnek. Mi jót, kimerítőt 1