Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)

Felső-Csallóköz vízrajzi viszonyai

24 ág, „Csölösztő"-ág Ortvay szerint; Körtvélyesnél most a doborgazi és tejfalusi határban felszántott névtelen lapos, Szt.-Györgyúrnál „Öreg örvény" név alatt fordul elő, itt szakad az Öregtóba, Bácsba. „Kondoros" lapos kiszakad a Bács felső ágából Sárosfa határán s újra kétfelé válva egyik ága „Gelle" fölött átlépi az országutat s Gellén alul kimegy társulatunk területéről, a másik ága keletnek kanyarogva egyesül a Nagy-Abony felől jövő az ős időben itt már „semlieus"-nak nevezett érrel, s együtt dél felé átlépve az országutat Karcsa szélre megy le. Azt hiszem ezen főfolyásoknak kijelölése után elhagyhatjuk az egyes rövidebb, ma már egészen összeszántott laposok, szakadékok felsorolását az Öreg-Dunánál. A Kis-Dunánál csak egyetlen számot tevő lapos, száraz ér érdemel említést, az t. i. melynek egy része Yereknye éjszaki végén, a régi ágból a mostani Kis-Dunával egyesülése előtti kanyarból, Hidas felé kiágazva Hideghét érintése és Majorház körülkerítése után Félnek alsó végén lépi át a VereknyeIllésházi megyei utat, a Féli alsó kertek alatt pedig visszatér a Kis-Dunába; másik része pedig azon lapos, mely Eberhard alatt szakad ki a Kis-Dunából a 10-ik kilométerkőnél és az előbbivel Majorházánál egyesül. Nevei az őskorban 1300. évi oklevél szerint „Baast". Talán szinte „Baats". A Sárréten kanyargó mélyedésekről és a Patonyszéli apró szakadékokról felesleges lenne leirást készítenünk, mert ezek nagy része még mai nap is legelőül használva, kiválik a mívelhető föld közül. Csak azt kell még megjegyeznem, hogy a „Tőkési" Dunaág felső kitorkolását a Diós-Patonyi révnél már régen feliszapolta a viz elannyira, hogy ebben a mederben élő víz csak nagyobb áradások alkalmával jut a botló fűzekkel teli laposon. Azonban ezt az elzárt ágat még táplálja az alsó kövecs rétegen ide átszűrődő talajvíz úgy, hogy már öt kilométerrel alább czölöpös malmot elhajtani bír. Az előbbiekben leirt laposok s erek — a Tőkési vizes ér kivételével — már mind szárazak és csak hirtelen hóolvadáskor, vagy töltésszakadásból eredő árvizeknél fogják fel a dombosabb részekről lejövő vizet, vagy a Dunának hosszan tartó magas vízállásánál üti fel fejét egyik és másikban a fenékvíz, melynek nincs lefolyása csak leszivárgása. A rajtuk keresztül futó ország- és közlekedési utaknál át vannak töltve, jeléül hogy itt már rendes vízfolyás nincs.