Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)
Felső-Csallóköz vízrajzi viszonyai
21 már csendes kiszáradásban szenvedve, a negyvenes években „holt" Dunává alakul a malomszigeti ág. A Kis-Duna lassankint végig eliszaposodott, már a jelen század második tizedétől nem fordítanak tisztítására semmit. A hatvanas évek derekán hajózta körül Csallóközt igen magas vízállás mellett utószor Pozsony megyének és a Duna-gŐzhajótársaságnak vegyes küldöttsége. A diós-patonyi révben töltött éjszakán határozta el, „hogy ezen ág aránytalan nagy költséggel sem lenne többé hajózhatóvá tehető." Ezen uj hajózási utat kereső újkori Jázonok alig tudtak k i vergődni a malomgátak és csökökkel teli Kis-Dunából, melvnek úgv a malomligeti, mint a farkastoroki kitorkolását teljesen feltöltötte az Öreg-Duna iszapolása. Kijöttek pedig az úgynevezett „Brenner" ágon. Ez nem más, mint az 1798-ik évi Öreg-Duna balpartja, mely elé a két sarkantyú közé szép öntést alakított a forgó víz. A „Vartling"-nál felépített merítő sarkantyú ép úgy teljesítette feladatát mint a malomligeti: mind kettő telemerítette kövecscsel a tágítani óhajtott kitorkolást! Ma a Dunaszabályozásnál egészen új kivezető meder van tervezve, — köriilbelől a farkastorok-vartlingi régi kiszakadásnál, — szabályozott vízmennyiségre számitott nyilással. 1 Kívánnunk kell, hogy a mostani tervezet szerencsésebb eredményű legyen mint az 1798-iki volt. Akkor is új nyílást kerestek, csináltak: de a vezető mérnöknek azon kérését, „hogy a két víznek igen éles kanyarban találkozását vágják el, mert különben ez az új kitorkolás is úgy jár mint a régi," t. i. eliszaposodik, mellőzték! Meglehet, hogy most tovább mennek a kitorkolásnál, de ez már nem tartozik ide, hanem a Dunaszabályozás monográfiájához. A Farkastorok-Szemeti ág Pozsonyon alul — ott hol a Duna erős görbülettel délnek fordul, — szakadt ki az Öreg-Dunából és Püspökit, Csölléket, Misérdet, Dénesdit, Szemetet érintve Gruthor fölött tért vissza az Öreg-Dunába. Még 1606-ban rajta a Püspöki révről van említést téve. Később a 17. századvégi nagy árvizek alatt ezen ágnak egy éjszak felé kiszakadó ere, összeköttetésbe jutott a Csalló vízével, kitágította ezen uj medret, régi folyását egészen betemette törmelékével. — Az egyesült két víz erőssége, mint fennebb érinténk, átszakította Vereknye fölött a keskeny földnyelvet, Vereknyét Csallóközbe kebelezte; dús hordalékával kitöltötte a régi meder mélyedéseit úgy, hogy az uj töltések már az uj meder mellé voltak húzhatók. Ezen ágnak a Kis-Dunával összekötő folyását, a Pozsonyi Wartling-düllőbeli kertek után Wartling-ágnak nevezték el József császár idejében, s mint ilyet 1785 óta rendszeres gondozás alá vették, mint fent már említettük. Régi medrének kitorkolása teljesen eliszapodva feltöltve van, s ma már viznélküli lapos végig; melybe rendes körülmények közt csak 4 m. vízállás1 Vizügyi közlemények. A munka meg is indult.
