Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)
Felső-Csallóköz vízrajzi viszonyai
äo 1369 szept. 14-én Lajos király Sebus atyaíiainak Tamás János és Péternek jogot ad Eberhárdnál a Challón híd épitésre vagy rév állításra. Ebből az következik, hogy már ez időben a Szőllős felé kanyargó Dimaág eliszaposodni indult, ellenben az Eberhárd felé keletnek forduló ág erősödni, s főággá alakulni kezdett. Az 1659-iki árvízkor azonban még oly erős volt az Iványi felé kanyarodó folyás, hogy a Papfán és Ivánkán rekedt katonaságot a Pozsonyiakkal szállíttatják vissza a Duna balpartjára. 1 A mohácsi vész utáni időkben már a Csalló név nincs divatban, a hivatalos iratok ez ágat „Ersekuj vári-Duná"-nak, a nép mint említők „Kis-Duná"nak nevezi. A „Kis-Duna", hajózható volta 1751-ben kezd romlásnak indulni. Ekkor kezdik a baj okát a benne álló malmokra, belehordott fatörzsekre, csallóköziesen szólva „csökök"-re tolni; pedig már 1602-ben igyekeznek Pozsonynál az ág kiszakadását hatalmas pős-sarkantyúval elterelni; 1682. évben elrendelték Pozsonynál a főkiszakadás elzárását, mely miatt onnan a malmokat el is távolították. 2 Azonban úgy látszik a kitorkolás végleges áttétele későbbre a „sarkantyúzó" világ idejére maradt; mert a pozsonyi Halászkapu előtti híd, még a 17-ik század végéig fennállott. Addig évről-évre a hajózási akadályok elhárítása képezi a megye gondját. Mérnököt küldenek ki szakértői felvételek és vélemény készítésére, hogyan és mily módon lenne ezen Dunaág hajózható közlekedési útként fentartható. A helytartótanácshoz írnak fel 1773-ban hangoztatva, hogy az „Érsekújvári Duna" kitorkolása „in statu quo" meghagyandó. Rövid tiz év alatt azonban nagyon el kellett romlania az Érsekújvári Duna felső kitorkolásának, hogy 1785-ben már azon vízre vetik szemüket, melyről alább szóllunk mint külön ágról, de mely a 16, 17 és 18-ik század nagy árvizei alkalmával összeköttetésbe jutott az Érsekújvári Dunával Főrév és Vereknye közt és ezzel Csallóköz szigetétől az egészen községgé nőtt .,FŐrévet" elszakította, ellenben a vereknyei félszigetet átszakította, erős nyomásával, sok hordalékával a Vereknyét körülfutó kanyarulatot betöltve, Vereknyét Csallóközbe bekebelezni segítette. A „Csalló vize" vagy „Kis Duna" „Érsekújvári Duna" képezi ma, a mi árvédelmi gondozásunkra bízott Felső-Csallóköz éjszaki határát; mert az Ivánka felé elkalandozott s a Feketevízzel egyesült ág felső kitorkolásánál már a mult században teljesen el volt iszaposodva; a „Tökési ér"-ről pedig már 1798ban azt mondja a szakértő mérnöki jelentés, hogy a természetes feliszapolódás feleslegessé tette kitorkolásának elzárását. A „Kis-Duná"-nak pozsonyi kiszakadása még századunk első tizedében mint tisztításra szoruló hajózható víz van említve az iratokban, de azután 1 Ivirály János pozsonyi híd- és révjog története. 1 Pozsonymegye levéltára.
