Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)
Felső-Csallóköz vízrajzi viszonyai
18 Rákóczy hadviseléséről Thaly bőven értesít, itt járt hadainak emlékét Őrzi a hagyomány Csukár-Paka és Tárnok községek egy-egy díillője nevében, melyen a barátvezette tatárok tanyáztak, s ma is „Tatárülés" e két diillő neve. Az 1848/9-iki harczról szól a királyfiai határban álló honvédemlék, melyet a névtelen hősöknek 1861. évben emeltek Csallóköz hölgyei. Lakosai közt, kivéve a mohácsi vész után elnémetesedett felső községeket, az őstelepülők neveit viselőkre akadunk; jeléül, hogy népünk az Ősei szerzette hazát szeretve, az árvizek, Duna-szakgatások, rossz termésekkel küzdve, megmaradt az elfoglalt térségen ; még ma sem kapta meg őket az amerikai láz, ha igen nehéz is a megélhetés. Tehát védelmünk tárgya már ezért is megérdemli azt a fáradságot és költséget, mely ezen vidéket, az ebben élők életviszonyait, ezer éves viszontagságos küzdelem után, az új évezred kezdetén a biztonság révébe vezeti. Felső-Csallóköz régi alakulása és vízrajzi viszonyai. Magyarország Arpádkori vízrajzát Ortvay Tivadar hírneves történészünk állította egybe, mi felhasználjuk az ott közkincscsé lett anyagot, de lehetőleg a helyszínén mutatjuk ki az ujabb elnevezésekkel együtt a vizek folyását Felső-Csallóközből, társulatunk területéről. — Adjuk azt itt-ott kiigazítva, másutt kiegészítve. A Duna jobbparti elágazást, valamint a Komárommegyei, úgy a Győrmegyei Csallóköz vizeit mellőzzük, talán akad más hivatottabb, a ki az egész Csallóköz összefüggő vizrajzát megírja. Vizeink közt első az Ortvay vízrajzában 1237. évben említett „Korous Duna" a csallóköziek Oreg-Dunája. Dévénynél belépve a hazába, ott ütődött a Dévényi várhegy mészkő, alább gránit szikláiba; máig is megtartott ősi természeténél fogva, keményen jobbra kanyarodott Köpcsény felé, s onnan vissza Pozsony alá; előbb azonban kibocsájtva magából, a régente „Győri-Duná"-nak nevezett, később pedig midőn ez Gúthornál az „Öreggel" újra találkozott s a felső kiszakadása részben mesterséges beavatkozással eliszaposodott, „Mosonyi-Duna" nevet nyert ágát. Hogy „Öreg-Dunánk nem volt valami szelid folyam a régi világban sem, bátran feltehetjük róla későbbi viselkedése nyomán. Hisz még most is, mikor Mi azok nézetéhez hajlunk, kik a pozsonyi 907. évi másodnapi csatát a Pozsonyon alól elterülő nagy sikra teszik, éppen a Danán való átkelés szempontjából. Őseink lovas hadai jobb szerettek gázlókon átkelni, mint ragadófolyású mély vizeken. — Már pedig akkor Pozsonyon felül a Duna esése a mostani —- ezer éves mélyítés és szélesítés előtt — sokkal nagyobb, tehát a vízfolyás ragadó sebes és a balpart törő magas part lehetett csak, hova lóháton felkapaszkodni lehetetlen lett volna. Pozsonyon alól a négy ágra szakadt, és a görgetegkőnek itt, akkor talán még erősebb lerakodása miatt, sekélyessé vált, szétterülésével esésében is tetemesen vesztett, tehát lassúbb folyású Dunában bőven kínálkoztak a kemény fenekű gázlók, s a balparton a kikaphatásra alkalmas helyek.
