Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

A szlovákiai magyar novella i Irodalmunk — gyakran úgy tűnik fel — a várakozások, a lehetőségek, a beváltatlan remények, a nagy tervek és lelkes írói programok irodalma. És vannak már-már misztikus műfajai, amelyeknek a problémája állandóan ott vibrál az irodalmi köztudatban, és feszültségben tartja azt. Az egyik ilyen műfaj a regény. A „szlovákiai magyar regény" Fábry Zoltán dédelgetett álma volt, egyre a megszületését várta, útját egyengette, külső és belső jegyeit fogalmazgatta, és minden új regényünket a várakozás boldog szívdobogásával vette kezébe: talán itt van, megszületett! — hogy annál csalódottabban tegye le: ez még nem az, nem az igazi. Fél évszázad alatt a szlovákiai magyar regény fogalma mítosszá nőtt, mondandója közüggyé vált, etikai tartalma — elméletekben — százszor megfogalmazódott, beszéltek róla, várták, és már-már látni vélték, de eddig még senki nem írta meg. Várat magára, eszménye csábítóan int felénk a megvalósítandó feladatok messzeségéből. Talán azért is várat magára, hogy megszületése végül is annál örömteljesebb és jelentősebb legyen, vagy azért, mert építőanyagát, a szükséges igaz felismeréseket és esztétikai minőségeket még nem érlelte ki számukra az idő. Szép és nagy lehetőség marad hát, irodalmunk bűvös „kék madara". Hasonló a helyzet — bár más értelemben — a novellával is. A szlovákiai magyar novella is vajúdó műfaj, önmaga létét keresi. Van, létezik, ötvenéves múltját antológiák és kötetek sora bizonyítja, de színvonala nyugtalanítóan ingadozik, ő maga koronként elerőtlenedik, és megkérdőjelezi létét. Máskor meg zajosan feltámad, nem fér a bőrébe, feszegeti önnön kereteit, és a szlovákiai magyar valóság helyett a világot akarja bekebelezni. Nincs könnyű dolga, annyi bizonyos; Fábry írja a Harmadvirágzásban: „A novellának nincs elmélete, nincs olyan értelemben és bőségben, mint mondjuk a regénynek, a drámának, a költészetnek" (267. 1.). Általában sincs, de nálunk aztán különösen nincs. Tudomásom szerint az említett tanulmány az egyetlen elmé5