Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Keszeli Ferenc: Kristálytiszta szombat

ladikot, mert az elsőt ellopták. Abban az évben, amikor Gellüs vízbe fúlt, gátat építettünk keresztbe a folyón, egészen a 'közepéig. Ez az Ambrus bácsi álma volt, de a maga erejéből nem tudta megcsinálni. Már akkor is öreg volt. Az ő „tervei" alapján mi öten megcsináltuk a gátat. Bevált. Annyi halat fogtunk a gát mögött, amennyit akartunk. Persze hogy ez szemet szúrt a városi halásztársulatnak meg a vízgazdálkodóknak. Beperelték az öreget, a nyakára jártak a gát miatt, kellemetlenkedtek neki, fenyegették, hogy elveszik a halászengedélyét, szétromboltatják a gátat, és neki kell majd a munka költségeit megtérítenie. így történt aztán, hogy a hálókávával taikón teremtette a vízgazdálkodók egyik ellenőrét. Hatvannégy esztendős fejjel került börtönbe. Hat hónapot kapott, ebből négyet leült. A Gellüs temetésién ott se volt. Hazatérte után szokott le a cigarettáról, s azóta szivarozik. — A télen gyertek imajd haza! Mind gyertek haza. Meg fogok halni a tavasszal. A télen még egyszer lékből szeretnék veletek halászni. Kemény tél lesz, meglátjátok, biztosan befagy a folyó. Bort hozott a keményfából tákolt asztalra, amely a kút mellett állt. Kitűnő bora volt akkor is, mint mindig. Nem sajnálta tőlünk soha az italt, és nagyon szerette, ha mi is úgy szürcsölgetjük, mint ő. — Mert ezt a fajtát csak szürcsölgetni szabad, mint a forró teát — mondogatta. Azt beszélték róla, hogy tányérból issza a bort, de ez nem volt igaz. Nyolc évig élt orosz fogságban. Halászni hadirokkant korában tanult meg. Részegen sosem láttam. Beszélgettünk, és egyre jobban sajnáltam az öreget. Láttam a szemén meg a kezén, hogy már csak nagyon kevés van hátra az életéből. Sose szerettem a telet, de most nagyon kívántam, hogy essen a hó, hogy befagyjon a folyó, és halászhassunk a jég alól. Ezt még sose csináltuk, s az öreg mindig erről beszélt, de enyhe telek 71