Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Vihar előtt

cigány. Ollé Gyula egy pillanatra feléje nézett; mi szent­ségtörőnek tartottuk, nem is azért, amit mondott, ha­nem hogy egyáltalán megszólalt, hisz mindnyájan tud­tuk, hogy az öreg fia 'két cigánygyereket fogadott örökbe. A 'kopaszt bizonyára dühítette, hogy mindenki kerülte a tekintetét; a 'kocsmáros kikapcsolta a recsegő rádiót. Persze, te csak hallgatsz, fütyülsz az egészre, mondta egyenesen az öreg felé fordulva. A szavak úgy hagyták el a száját, mintha valalki egy 'kosárnyi kockát öntött volna ki egy márványlapra. Azt vártuk, azt akartuk, hogy Ollé Gyula ne szólaljon meg, eressze el füle mel­lett a kopasz gúnyos-dühös megjegyzéseit, legyen mél­tóságteljesen fölényes, mint egy Buddha-szobor, de ő megszólalt: Mire jó ez, koma, nem szép dolog itt ve­szekedni, mondta szelíden, sose bántottalak téged, minden rokonomat szeretem, nem haragszom senkire. Mint nagy, ezüsttestű halak úszkáltak az öreg szavai a söntésakváriumban. A kopasz hirtelen felhajtotta az italát. Mert cigány vagy te is, koszos cigány, sziszegte. Szinte vezényszóra álltak fel a többiek az asztaltól. Ollé Gyula arcán két élénkpiros folt jelent meg, két olyan folt, amilyet a vízbe mártott piros krepp-papír hagy maga után. Azt a két foltot már többször láttam az öreg arcán, mindig azt gondoltam, hogy a fél deci rum csinálja. Szinte mindnyájunkat meghökkentett a még mindig csak szelíd, sajnálkozó hangja: Ejnye, ej­nye, koma, ilyet nem kellett volna mondanod, de to­vább nem folytathatta, mert a kopasz odatántorgott hozzá, homorú mellén megmarkolta a kabátját, elvon­szolta az asztaltól. Mit nem kellett volna mondanom, recsegte, s nem mertem senki szemébe nézni, mert a tekintetek azt követelték volna tőlem: Fiatal vagy, erős, lépj közbe, ne tűrd ezt a disznóságot. Nem néztem senkire, tisztán éreztem, hogy hagynom kell az egészet, s hogy hangosan úgysem fog biztatni senki, még akkor sem, ha nem érzik ugyanazt, amit én. Még akkor se 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom