Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Bereck József: Vihar előtt
mozdult meg bennem semmi, amikor a kopasz markoló keze ellökte az öreget, aiki tehetetlenül a biliárdasztal zöld posztójára tántorodott. Az öreg keze nem zuhant rá a posztón heverő 'kőrisfa dákóra, de tudtam, hogy rátalál, hogy bütykös, gyenge ujjai görcsösen ráfonódnak majd 'az egyenes, erős bot vékonyabb végére. Tovább nem vetítettem előre a történendőket, megnyugtató érzés áramlott szét a testemben, megvártam, míg a magasra emelt dákó gyors suhintással csattant a részeg férfi kopasz fején, majd cigarettára gyújtottam, és néhány kortyot ittam a sörömből. A kopasz megtántorodott, fején felrepedt a bőr, a második ütés után megroggyant, térdre hullott, fejét, arcát elöntötte a vér; nem számított ilyen váratlan fordulatra, mert még a kezét se bírta védekezésre emelni. Ollé Gyula még egyszer lesújtott, falfehér arcán élénkebbé vált a két piros folt. A hatodik ütés közben a bot éles reccsenéssel kettétörött, s belsejéből egy ujjnyi ólomrudacska hullott a padlóra. Az öreg zihálva szívta magába a levegőt, néhány pillanatig az előtte fekvő férfira meredt, majd 'kihullott kezéből a csonka dákó, és ő tétova léptekkel elment. A 'kocsmáros mozdulatlanul állt a pult mögött. Patassy Géza, Bíró Jenő, Bögi Rezső és Bugár Vince is elment. Az utcáról finom szürkeség lopódzott a söntésbe, s a kocsmáros csak annyit változtatott a mozdulatlanságán, hogy kezét a tompa fénnyel megcsillanó réz sörcsapra tette. A 'kopasz férfi feltápászkodott a padlóról, és értetlenül bámulta az ujjai hegyéről lecsöpögő vért. Teljesen józannak tűnt fel, amikor határozott léptekkel kiment a söntésből. A kocsmáros egy vödörbe vizet eresztett, és felmosta a padlóról a friss vércseppeket; a dákó darabjait a biliárdasztal posztójára dobta. Az ujjnyi ólomrudacskát is. Miután elkészült, visszament a pult mögé. Én: A dákó srégen törött el. Ismerek olyan ragasztót, amivel össze lehetne ragasztani. 54