Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Türelem

bán ugrándozó szöcske, libaürülék, cserépdarab, lepat­togott mázú edény, szétmállott újságfoszlány. Valami­kor, nagyon-nagyon régen, néhány embernek bizonyára megtetszett ez a tó vagy valami más, talán nem akartak tovább vándorolni, lerúgták bocskorukat, almot szórva talpuk alá, vályoggá gyúrták a tó laza partját, s a vá­lyogból felépítették a falut a vasúttöltés túlsó oldalán. Persze, akkor még nem volt vasút, de a szélestalpúak­nak bizonyára megvolt az okuk arra, hogy az első házakat ne közvetlenül a tó partjára építsék, hanem néhány méterrel odébb. Mindkét irányba elnézett egé­szen addig, ahol a sínpár ugyan még nem találkozott, de beleveszett a forróságtól sejtelmesen rezgő távolba, imajd egy hirtelen lendülettel beszaladt a méregzöld kukoricába. Óvatosan, de fölöslegesen meggörnyedve lépkedett két magas kukoricasor között; csak a megtett lépések számából következtetett arra, hogy lassulnia kell, figyelnie, a ház, a kert már nem lehet messze, nem lenne jó, ha észrevennék. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a falu belső telkei mind körülkerítettek, milyen érthetetlen, de most jó, hogy a peremtelkek nem, aztán egy tized másodperc alatt megállapította, hogy a zöld­ségeskertben nincs sen'ki, s a gondosan feltöltött krumplibokrok mindjárt a kukoricás végében kezdőd­nek. Törzsét jobbra-balra hajlítva tekintetével kikerült néhány törpe almafát: a ház udvarán se volt senki. Le­guggolt, széttárt ujjait az első bokor felé túrta. A laza, nedves föld kellemesen hűvös volt, valamikor nagyon régen a mórvető tó környékén is ilyen laza föld lehetett, de az emberek, akiknek megtetszett a tó vagy valami más, széles talpukkal vályoggá gyúrták és falakká dön­gölték. Széttárt ujjai diónyi sárgás gumókat fésültek ki a földből. Tekintete akaratlanul a ház felé tévedt, s bár nem észlelt senkit, mozdulatai egyre gyorsabbá, türelmetlenebbé váltak. Csak akkor hőkölt vissza egy pillanatra, amikor az első maroknyi gumót az inge alá csúsztatta; a nedves, hűvös krumpli érintésére végig­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom