Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Türelem

voltam a faluban. Lényegtelen. Egy agronómus manapság igazán jól keres, nagyon jól ikeres, de ha akkor maradtam volna, ma már annál is több lennék: elnöke a szövetkezetnek. Annyi minden történt azóta, annyi szükséges szükségtelen, hogy — bár nem gondolkoztam rajta, milyen 'körülményék után — ma elnöke lennék a szövetkezetnek. Sokszor gondoltam már hasonló dolgokra itt, a kocsmában, amíg három sört megiszom, vagy néhány pohár vörös bort, mert előre sose tudom, mit fogok inni, s azt se, hogy miről fogok gondolkozni, aztán itt, ebben a sarokban, a sörrel vagy borral megjönnek a gondolatok; előbb lassan, jelentéktelenül, mert jobban érdekel az, ami a helyiségben történik, aztán lassan fordul a kerék, elfogy a sör, szalad az idő, s azt veszem észre, hogy megyek haza, megeszem a vacsorát, s csa

lk arra emlékszem, hogy a három sör elfogyasztása volt a legjelentősebb esemény a kocsmában, meg még annyi minden, de a gondolataim mindent kizártak, pedig jó volna tudni és elhinni, hogy Sárosfát csúnyán elvertük volna, ha Horváth nem rukkol be, ha Gráféinak nem lehetne csomót ikötni a fenekén, ha a düledező kerítést nem kellene ötven méter hosszan felszedni, és négy méter hetvenhárom centiméterrel odébb újra beásni. Persze Sárosfa tizenegy derék legényének ehhez semmi 'köze, de azért jó volna sok mindent tudni és elhinni, nemcsak meginni a sört vagy a fél liter vörös bort, bevágni a tizenharmadszor felmelegített savanyú káposztát, mint szél az utoaajtót; nem azért gondolkozni, hogy az ember ne tudjon semmit, kacskaringós ösvényeken elfutni az elől, amit jó volna tudni, készakarva egy erdő legsűrűbbje felé csörtetni, a vissza lehetőségét gyerekesen elhazudni. A mórvető tó környékét gyér füvű gidrek-gödrök alkották, téle apró, alaktalan homokkővel, időálló, tövises gyomkóróval; itt-ott néhány vérszegény ezerjófű, osto38