Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

árnyalt és mély képet nyújt élet és halál örök ellentétéről, mely ellentétpár azonban drámai módon nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. K e szel i Ferenc már említett szertelen tárgyilagosságát a groteszk melege oldja néha apró mosollyá. Mészáros László elsősorban esztétái alkat, novellái inkább esztétikai ötleteinek illusztrációi, mint belső élmények vetületei. Nála — úgy tetszik — a pontosan megkomponált sejtető hatás a cél. Fülöp Antal kezdő, csupán színfoltja az antológiának. Összegezésül állapítsuk meg, hogy fiatal prózaíróink formai kezdeményezései korszerűek, a modern irodalmi törekvések irányát követik és az egyetemes formák törvényszerűségeit igyekeznek valóságunkra alkalmazni, és így egy magasabb szintű formaegységet megvalósítani. S most térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a fiatalok szellemi attitűdje talán az első tétova lépés a provinciálison felülemelkedő, egyetemesebb emberség felé! Tárgyilagos szembenézésük önmagukkal, komor szókimondásuk és szenvedélyes igazságkeresésük ténye lehetővé teszi, hogy ezt feltételezzük róluk. Csak gondoljuk el, hogy hányszor beszéltünk irodalmunk nagy céljáról: valóságunkat a környező irodalmak — s akár a világirodalom — tudatába emelni, betörni a nemzeti irodalmak figyelmébe és érdeklődési körébe. Nem túlméretezett ambíció ez, mert az irodalom természetéből következik; az igazi irodalom mindenki számára minden akar lenni. Igen, beszéltünk erről, de azt már kevesebbszer említettük, hogy ennek elsősorban formai előfeltételei vannak. Az emberi témák azonosak, közösek és általánosak, a forma a megkülönböztető, az egyedi, de egyúttal a forma színvonala és korszerűsége teszi lehetővé a kommunikációt, az észrevevés lehetőségét, az egyetemes érvényűségét. De szólnunk kell itt a buktatókról is. A kor valósága mindig a teljesség, és egy stílus, irányzat — a legátfogóbb is! — mindig csak egy része lehet e teljességnek, egy szemléleti lehetőség. A valóság az egész színskála, a stílus egyetlen szín, s még akkor is, ha látszólag annyira tündöklő, hogy képes elfedni a színskála többi színeit. De a stílus: az ember. A forma ugyan a választás dolga, de a választás ak29