Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Varga Imre: Idősikátor

Magas téglafalat látok a jobb oldali járda mellett, a másik oldalon alacsony, falusias házakat. A téglafal mögött — temetőben? — gesztenyefák nőnek, járda fölé hajló lombjaikon éppen hogy átsüt a nap, s a levelek vízjelei a járdán mozdulatlan foltok. A falról hull a vakolat. Tégláik [között sovány, barnás malter. Teljesen üres, hangtalan utca. Ekkor az egyik földszintes házban kicsapódott az ablak, egy fiatal lány hajolt ki rajta pongyolában, s mikor meglátott a magas tűzfal mellett, amint kezemmel ernyőt formáltam szemem fölé, hogy jobban szemügyre vegyem a házat, valamit hátrakiáltott erős hangon, de túlságosan gyorsan ahhoz, hogy megértsem. — Gyere, Ali, nézd, kísértet! — kiáltotta a lány másodszor is. Az ablakban egy tizenöt év körüli fiú jelent meg. — Tényleg — mondta, és 'kitört belőle a röhögés. Lassan a ház felé oldalaztam: — Ne marhuljatok, nyújtsatok ki egy pohár vizet! Ali, nem tudom, miért, dühös lett, belekapaszkodott az ablakba, becsapta olyan erővel, hogy azt hittem, betörik, a lány pedig ott állt az üveg mögött, és törülgette a szemét. Sírt. A sarokról visszanéztem, láttam, már senki sincs az ablakban, az utca üres. A fal mellett botorkáltam tovább. Nagyon elszomorodtam. Hirtelen eszembe jutott az az autóbuszbeli ismeretlen, aki hátulról a fülembe suttogott, s megtiltotta, hogy leszálljak a stadionnál. Újra visszanéztem az előbbi ablakba, de nem láttam tisztán, mert árnyékot vetett oda az egyik gesztenyefa lombja. Aprócska tér. Cirádás. Szökőkút. Minden csillog. Hogy kerül ide a szökőkút? Balra utca. Sárga utca, a házak, deszkapalánkok, még a fák törzse is sárga. Lehajoltam, hogy felvegyem a lábam előtt kéken tündöklő kavicsot; eszelősen felkiáltottam, rémülten vettem észre, hogy alig mellmagasságig emelve a kavicsot, elolvadt, és ösz275 i»