Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mikola Anikó: Emberevők

ra, a víkendházhoz. Megkereste a kulcsot, 'kinyitotta az ajtót és bebotorkált. A konyhaasztalon meglátta a konyakosüveget, elfordult, és bement a szobába. Kihúzott egy párnát az ágyneműtartóból, a heverőre dobta, és lefeküdt. Behunyta a szemét, de abban a pillanatban megfordult vele az ágy. Nyitott szemmel kell feküdnöm, akkor nem érhet baj, gondolta, pedig már nem vagyok részeg, csak a gyomrom fáj. Öt óra. Mindjárt itthon lesz az öreglány. Fölkelt, elővett egy dobozzal az asszony amerikai cigarettái közül, és rágyújtott. Amikor visszafeküdt, eszébe jutott, hogy nem hozott hamutartót. A dobozból kiszórta a cigarettákat, és belehamuzott. Legközelebb megmondja a hangyáknak, hogy egyék meg az aszszonyt. Mire a harmadik cigarettát is elnyomta, lentről autóbúgás hallatszott. A dobozt gyorsan letette a földre, befordult a falnak, és behunyta a szemét. Megspórolok egy köszönést, vagy mást is, gondolta ... Az asszony belépett a szobába. — Na végre! — lihegett. — Míg az ember felmászik ezzel a csomaggal! — Belevetette magát a fotelba. — Alszol? — kérdezte. Vaddisznó, gondolta a fiú. Azért is alszom. Jogom van hozzá. Az asszony a zsebkendőjébe törölte verejtékes homlokát, s még mindig fújt. Odament a fiúhoz, föléje hajolt. Fuj, most mindjárt megcsókol, gondolta a fiú. Az asszony kisietett a konyhába, kemény cipősarokkopogás követte, aztán megnyikordult a kredenc ajtaja, edényzörgés hallatszott. Később zsír sercegett egy lábasban. A fiú látta, amint ezek a zörejeik körülröpködik, szinte hozzátartoznak, el se lehetne választani őket az asszonytól. Lehet, hogy a testéből árad a zaj: ahol ő van, onnan menekül a csönd. Ahova lép, mindenhova ez a kopogás, csörömpölés, sistergés, fortyogás követi. 250