Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

— Nincsenek szülei? — Vannak, mégis nálunk él. — - Miért nem rúgod ki? — Megpróbáltam, nem megy. Anyám beengedi. Hívja. — Mi lesz? — Nem tudom. Ezt már hallottam. Pedig tenni kellene valamit. Ta­nácsért jött hozzám, de én éppúgy nem értem az egé­szet, mint ahogy ő sem. A gyerek a döntő. Az ő sorsa a fontos. Apa nélkül nem könnyű felnevelni. Különösen Marinak. Nincs diplomája, szakmája. Állandó állás­problémái vannak. Hopp! Emlékszem! Elkezdte a főis­kolát. — Az iskolával mi van? — Az utolsó két előadáson már nem voltam. — Abbahagyod? Be kellene fejezned. — Hogyan? így? Pénzem sincs. S ha meglesz a gyerek? — Nem lehet akadály. Anyádra bízod. — Nem lehet. Anyám kidob, ha nem megyek hozzá. — Őrültség! Mondd el neki, milyen ember. — A nővérem elmondta. — És? — Ő ezt a szégyent nem viseli el. Vagy hozzámegyek, vagy mehetek a fenébe. — Két lehetőséged van. Vagy hozzámész, aztán el­válsz, ha továbbra is lehetetlenül viselkedik. Vagy ki­adod az útját, és felneveled a gyereket egyedül. A szü­lők nélkül azonban ez nem megy. Nem hagyhatnak cserben. Míg nem dolgozhatsz, otthon kell lenned. Mit gondolsz, kapsz családi pótlékot, anyasági pénzt? — Talán. — Meg a gyerektartás. — Nem fogadom el tőle. — Könnyelműség lenne. Csak fizessen. — Azt állítja, nem az övé. Azt mondja, hogy vér­vizsgát kér. 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom