Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

— Hülye. Ami sok, az sok. Ez az ember ... >amit ez művel, amit ez megenged magának: égbekiáltó. — Ha nem lenne szükséged a pénzére, valóban előnyös lenne. Nem kényszeríthetnének rá, hogy megmutasd neki a kicsit. Nem kellene találkoznotok. — Azt mondja, a bíróság úgyis neki ítéli a kicsit, mert én alkalmatlan vagyok a családi életre, gyereknevelésre. — Mi? És ő alkalmas? — Látod. Ezt az embert ki kell rúgni. Bezárni minden ajtót, az ablakokra rácsot tenni. Betömni a kulcslyukat, a repedéseket, nehogy ott bújjon be, mert ez egy féreg. Útonálló! Rabló! Elmegyünk egy kávéra. Nem lehet, mindenütt ismerősei vannak. Megmondják neki. No és? Megver ... Az a senkiházi... Ebből elég. Velem jössz. Ráadtam a kabátot, kézen fogtam, és elvittem a kávéházba. Mese nincs. Hogy az a jöttment mindenkit becstelennek tartson, aki Marival találkozik, ez kihoz a sodromból. Minden férfit maga után ítél meg, el sem tudja képzelni, hogy másképp is lehet egy nőhöz közeledni. — Nem engedheted, hogy megalázzon. Nincs joga hozzá. Tagadd le a gyerekét, és menjen az istenbe. Mi a csodának kezdtél ki vele? Nem volt más férfi, más ismerősöd? Hol a régi büszkeséged, erőd? — Eltűnt. A körülmények... A bizonytalanság! Mindjárt sírva fakad. Tudom, nehéz fenntartania magát az embernek. S Marinak még nehezebb, mert a nővére is otthon van. Vénlány. Érthető, hogy a szülei szabadulni szeretnének tőle ... De nem volt más? Igen, a férfiak. C9ak viszonyt akartak, elvenni nem. Pedig feltűnő szépség. Éppen azért, irtózunk a túlságosan szép feleségektől. A szép külső rendszerint nem párosul szép belsővel. Marinál igen. Ismerem. De ki vállalkozott arra kívülem, hogy megismerje, megértse? 202