Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

A főorvos dr. Hrubelára sandít. — Elromlott a kobaltágyúnk. A szerelő sokáig nem tudott rájönni a hibájára — válaszolja a távolról sem megnyerő modorú, oldalszakállas középkorú férfi. — Akkor miért nem irányították a betegeket más klinikára? — Aligha fogadták volna be őket. Mindenütt zsúfoltak az onkológiai osztályok. — Megpróbálták? — Űgyis fölösleges lett volna. — Miért csak április közepén hajtották végre a rádiumcastrációt? Hiszen az lett volna a legfontosabb, hogy rögtön megkezdhessék a hormonterápiát! — Honnan tudja ezt maga?! — förmed rá Hrabala. — És egyáltalán, mi köze hozzá, hogy az orvos mit és mikor ír elő? — Igenis közöm van hozzá. Az anyámról van szó. Miért bocsátották el anyámat gyógyult betegként április végén? Csend. A két orvos egymásra pillant. Átvillan az agyán: az a lüke dr. P. még munkába is kiírta. Május végétől június végéig tanított. Meg a zöldségeskertben tett-vett. Arra se figyelmeztették, hogy a túlzásba vitt „fizikoterápia", a megerőltető munka ártalmas lehet. — Hisz egészen rendben volt. A hormonterápia megtette a hatását. Vidám volt. Egyáltalán nem panaszkodott — válaszol végre dr. Stašek. — Önök szakorvosok, doktor úr... és végleges gyógyulást vártak a hormonterápiától? Hiszen az csupán meglepő remissziókat eredményez. — Maga talán orvos? — Az lényegtelen, hogy én mi vagyok, főorvos úr ... Ahogy látom, a kobaltágyújuk ősszel se működött. — Sajnos, nem. — Akkor miért nem írtak elő a betegnek már október harmadlkától chemo terápiát? A Degranol igen hatá176