Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

a természet kiszámíthatatlan: nem mindig áld meg bennünket olyan képességekkel, amilyeneket mi magunk várunk tőle. Nem örökölte anyja tisztán csengő, lágy szopránját, csak kitűnő hallását, pompás zenei emlékezőtehetségét és áhítatos rajongását a zene iránt. Hivatásul nem a zenei pályát választotta, ám anyja ennyiért is boldog örömmel adott hálát a sorsnak. Attól kezdve pedig, amikor bizonyossá vált, hogy Nelli abban a városban tölti majd diákéveit, ahol az ő gondtalan, derűs gyermekkora telt el, megbocsátotta a sorsnak is, neki is, hogy nem lesz belőle operaénekesnő. Persze a magyar művészeti és irodalmi kultúra mellett — ha töredékesen is — lelkükbe lopta a francia szellemiséget, minden igényességével és nagyvonalúságával. Két lányát franciául is megtanította, de — főként az utóbbi években szinte betegesen eluralkodott — vallásosságát nem tudta beléjük oltani. Édesapjuk, míg élt, ugratta is néha: Ne szomorítsd őket, drágám, csak nem akarsz belőlük egyszerre művésznőket meg apácákat is nevelni... Nellit nem mindennapi gyönyörűséggel és sokszor lelkendezésig menő rajongással töltötte el az a tudat, hogy franciául olvashatja a Candide-ot, az Émile-t, az Avignoni szerelmeseket [ezek mind az anyja könyvszekrényéből vándoroltak át különböző alkalmakkor — karácsony, születésnap — az ő könyvespolcára), ám most sehogyan se bírta megérteni, hogyan ajándékozhatott neki az édesanyja ilyen végtelenül szomorú, rémségesen kegyetlen könyvet. Hogyan gondolhatott ilyesmire, amikor már újévkor tudta, hogy meghal? S mielőtt kiszakadt belőle a lélek, mért mondta akadozva: „Nellinek ... ezt a könyvet, ha meghaltam, rögtön adjátok át... március messze van, ne várjatok vele addig ... és azt üzenem neki, hogy mindjárt a temetésem után 'Olvassa el..Talán arra gondolt, hogy a sok borzalom, amin Gwinplaine-nek rövid, gyötrelmes életében keresztül kellett mennie, segít majd elviselni a mélységes fájdalmat, amit a halálával okoz nekem? 156