Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Ballada egy régi nyárról

BALLADA EGY RÉGI NYÁRRÓL Márciusban a rádió világgá röpítette a hírt, hogy meghalt Sztálin, s talán tíz nap sem telt el, amikor újra megdöbbent az ország: meghalt Klement Gottwald. Júniusban, a születésnapomon, kihirdették a pénzreformot. Aztán még sok minden történt... Akkor csupán tizenhárom éves kamasz lány voltam, esetlen kisdiák. Most tízzel több vagyök, ám életem legfőbb determinánsa még mindig a toll és az iskolapad. Minthogy az ötvenhármas esztendővel lezárult bennem egy szomorú korszak, és új szakasz nyílt serdülő életemben, kamaszkorom furcsa nyitányának is nevezhetném azt a kegyetlen évet. Hogy miért kegyetlen? Mert számomra a szorongások és gyötrelmek esztendeje volt. Nem szívesen emlékszem vissza rá. Igaz, ma már nem szenvedek miatta, és annak tekintem, amivé lett: időbe fagyott emléknek, illetve annak, ami lesz: egy harmadikos újságírószakos hallgató szemináriumi műfajgyakorlatának. Noha csupán egy gyermekkori emlék, egy felnőtt szemével nézve jelentéktelen történet, arról is szó'lnom kell, hogy iá faluim akkoriban kész felbolydult méhkas volt. Szándékosan említem csak a falumat, hiszen «akkor még az >a kis Bodrog melléki település jelentette számomra az országot és lényegében a világot is. Igaz, egy falu mindössze egy csöpp a tengerből, de abban a csöppben akkor ott tajtékzott egy egész tenger. Néhány hete agitátorok járták a falut hangszórós 'katonai terepjárón. Az emberek felajzottan futkostak egyik udvarból a másikba, mint a menekülő hangyák, ha durva láb tiporja a hangyabolyt. Este behúzódtak a házakba, de lámpát nem gyújtottak, mintha csak háború lett volna; 145