Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Kovács Magda: A gonosz asszony hagyatéka
a földöm, ahová esett. A falusiak temették el. Körültaposták a sírját, s kopjafát szúrtak a feje fölé. A szövetkezetet a templomban alakították meg, mert ez volt az egyetlen nagyobb épület, ahol iaz egész falu elfért. Mindenki aláírta a nyilatkozatot, csak a gonosz asszony nem. El sem ment a templomba, hagyta, hogy felszántsák, bevessék a földjét. Nem lesz ezen a termésen áldás, mondogatták a parasztok, s valóban nem volt. Olyan nyomorúságosan termett a föld az első szövetkezeti évben, mint még soha. Az emberek morogtak, vadaik voltak, a titkár érezte, hogy valami készül a faluban. Késő ősz volt, már erős fagyok jártak, .amikor meghalt iaz öregúr meg a szolgája. A temetés után az emberek nem oszlottak szét: mintha egy képzeletbeli koporsót kísértek volna, elindultak a temetőből a falu felé. Zendülés, gondolta a titkár, amikor meglátta őket. Itt a zendülés. A menet vonult, furcsa csendben, pap nélkül, koporsó nélkül, elhaladt a kúria előtt. Mit akarhatnak, futott utánuk, s látta, hogy betódulnak a gonosz asszony udvarába, kitörve a kerítést, ajtót, s már nem hallgattak némán, minden visszafojtott keserűség felszakadt, rázúdult az öregasszonyra. Akkor értette meg, hogy ölni akarnak, a legszegényebbet maguk közül. Áldozni a földnek, -amely csak áldozatok fejében ad termést. A gonosz asszony vérét, aki megtagadta a földtől, ami neki jár, s ezért a föld a falun állt boszszút, mert az emberek megtűrték maguk között a gonosz asszonyt. Félig agyonverték, mire sikerült a kezük közül kiszednie. Először látta a falu igazi arcát egy villanásra, látta az ősi homályt, ahol hiába ténfereg egyetlen szál gyertyával évek óta, nem talál benzines hordót, amelybe belevághatná, hogy robbanva fellángoljon, és földtől az égig mindent betöltsön a világosság. Az ősök csontjain vörös fejű tulipánok lobogtak, megrészegült rovarok bujálkodtak sárga bibékkel, s a hársak egyenletes remegéssel szitálták a fényt a feltámadt 122
