Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: A gonosz asszony hagyatéka

Isten világára. Húsvét vasárnapja volt, s nagy, hallgató csoportokban vonulták az emberek a templom felé, mentek feltámadni. Kalapot emeltek egymásnak, nehéz szagú zsíros kalapot, s a temető alatt elhaladva tisztelettel köszöntötték az ősöket. Asszonyaik forró tenyerükben vitték az imakönyvet. Lelkükön átsuhant a megújhodott élet, a földből kipárolgó illatok ráfonódtak a torkukra, és gyöngéden szorongatták, mint egy meleg kéz. Nehezen emelgették a lábukat, lerogyni vágytak, leborulni, és sírva csókolni a feltámadót. S akkor megrémültek, ímert látták távolodni a férfiakat, ikopott fekete ruhákban, hátra sem nézve. Nem kiabáltak segítségükért, erősen átfogták egymás derekát, nekifutottak a fénynek, amelyet Isten dobott le eléjük, s átgázoltak rajta. És l9ten tudta, hogy ismét hiába támadt fel. Először a férfiak léptek be a templomba, kalap nélkül, de a kalapot, amelyet levettek fejükről, ráborították a lelkükre. Utánuk a boldog asszonyok csoportja következett, tekintetével mindegyik átölelve a maga párját. Imádkoztak hozzájuk, mert mindennap kenyérrel tértek meg a köves földről, mert érezték, hogy a teremtő Isten kegyeikért esedezik. Nyomorult, halandó teremtményei kegyeiért. így múltak el a húsvétvasárnapok ebben a faluban, amióta a templomot valaki felépítette a dombra, a temető mellé. Isten minden tavasszal feltámadt, s alázattal leszállt az ő vad nyája közé, de azok elfedték tenyerükkel előle a lelküket, s nem támadtak fel. Ezen a húsvétvasárnapon ott álltam Jézus keresztje alatt, a többi lány között. A pap Krisztus megváltó irgalmáról beszélt, s akkor összenéztem a gonosz aszszonnyal. Egész hátul ült a homályban, de olyan erősen nézett rám, hogy nem tudtam róla elfordítani a tekintetem. Az ő szemébe nézve rebegtem el a miatyánkot, s ő mohón előrehajolva nyelte a szavaimat. Szerettem volna valaki másba, az anyámba belekapaszkodni, de nem engedett el, amíg véget nem ért a szertartás; ak123