Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: A gonosz asszony hagyatéka

kidőlt az eke szarva mellől a barázdában, úgy záporo­zott rá, mintha a mennyország nyílott volna meg az öreg paraszt végtisztességére. Istenben nem hitteík, megkeresztelkedtek, de pogányok maradták. Csak egy­más között házasodtak, s ha egy idegen mégis bekerült a faluba, nem fogadták be, gyűlölték, amíg élt, sőt az utódait is. Mintha elhatározták volna, hogy a világnak ezt a darabját körülkerítik a vérükkel, izzadságukkal, az ősök csontjaival, s hogyha az utolsó utód utolsó csepp vérével is, de megváltják. A gonosz asszony idegen volt. Más tájról került ide, más kiejtéssel beszélt, nem szerette a dombokat, a kö­veket, s nem tudta, hogy ez bűn, amiért lakolnia kell. A kenderföldjén pajor termett, megátkozta, erre meg­üszkösödtek a búzákalászai, apróállatai elhullottak az udvarában. Nem ismerte a falu törvényeit, hogy le kell borulni a földre, szerelmetes szavakat sugdosni a rögök közé, s fiúgyermekeket szülni. Egyet a kenderföldnek, egyet a búzaföldnek s egyet az udvarnak. S akkor a föld feloldozza. Ezt csak az itteni asszonyok tudták, akik anyjuktól, nagyanyjuktól tanulták. Első fiúgyer­mekét, mielőtt még éles sikolyával eljegyezhette vol­na magát a kenderfölddel, megfojtotta. Mélyen a kert végébe rejtette, szilvafát ültetett föléje. S a búzaföldnek sem áldozott, az udvarnak sem. Öt szilvafa tartotta már árnyékban a kertjét, egyre nagyobb árnyékban. Udvarát felverte a gaz, senki sem lépett be hozzá, ő sem ment senkihez. Hogyha a mezőn találkoztak vele az emberek, nem köszöntötték, nem vették fel a szeke­rükre. Csak a férje tartott ki mellette, egy kis keszeg emberke, aki minden tavasszal újra meg újra harcba szállt a földdel, de csak vadzabot aratott. A gonosz asszony észre sem vette a kis emberke ragaszkodását, s amikor szegény meghalt, egyetlen tehenük mellett a járomban — mert sajnálta az állatot, hegynek felfelé kellett húzni az ekét, s odaállt mellé másiknak —, ki­fogta a tehenet, hazahajtotta, a férjét pedig ott hagyta 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom