Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Kovács Magda: Lujza utca három
A lényeg, 'hogy senkit ne hagyjak szóhoz jutni, kacarásztam magamban. Gyors leszek és szellemes. Nem, nem szellemes, határoztam másképp. Meglepő, szinte megdöbbentő és fordulatos. Fejre állok, egy lábon körbeugrálom a szobát, átugrom állóhelyből az asztalt, s szónoklatot tartok a meglazult munkafegyelemről, mely üzemeinkben az utolsó tíz év alatt tapasztalható. Mindenkit elsöprők, megbénítok, lefegyverzek és befészkelem magam. Ez már nem boldogság volt, de veszettség. Kimerítő kétségbeeséseimet hirtelen csöppnyi jókedvek követik, amelyek ujjongásba, boldogságba csapnak át, majd váratlanul veszettséggé fajulnak. Nem törődtem semmivel, könnyű voltam s végtelenül szabad. Néhányszor fel is emelkedtem, szárnyaim nőttek, s ebben a pillanatban meghalt bennem az ember. Az ember, aki fél, lapul, tiszteli környezetét. Szemérmetlen szavaikat ordítoztam befelé magamba, s ha történetesen vének, bénák, vakok kerülnek utamba, fellököm őket, és kinevetem szégyenüket, tehetetlen fájdalmukat, ahogy lábra akarnák állni, de nem bírnak, végtagjaik rángatóznak, mint a félig agyontaposott féreg végtagjai. Képzeletben odafutottam egy álldogáló rendőrhöz, izgatott, feldúlt arccal, hogy már messziről felém hajoljon, s megkérdeztem, nem talált-e egy virágzó domboldalt kis piros házikókkal, a múltkor elvesztettem, s errefelé járkáltam akkoriban. Itt kellett megtalálniuk. Riadtan kaptam rajta magam aljasságomon, cinizmusomon. Űjra letörtem, de most alaposabban, mint néhány órával azelőtt. Képzeletem erejét már rég felmértem, tudtam, hogy fölér a valósággal. Egyszer majd felpattan az utolsó gátló 'kapocs is, s akkor képzeletem utasításait követve cinikus, aljas, hidegvérű gyilkossá válok. Kissé eltűnődtem, hogy mit mondok majd a bíróság előtt, és nevetségesnek találtam indokomat. Nem, inkább egyetlen szót sem szólök, csak felhúzom a vállam, a teremben tartózkodók feldühödnek, s leringyóznak. Követelni fogják a halálomat. Ez fájt. Miért üvöl101