Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt

Szigfrid az ország körül nagy érdemeket szerzett és remélik, hogy miként a mult években vitéz és hőslelkü férfiúnak bizonyult a kereszténység közös ellenségével szemben, úgy a jövőben is élénk részt fog venni a keresztény országért való küzdelemben. Rövidesen egyéb kapcsok is fűzték őt a magyarsághoz. Dobó István unokáját, Perényi Istvánnak Zsófia leányát 1604. év elején nőül vette s vele a lévai várat és uradalmat kapta. A lakodalmat Léva várában tartották meg nagy pompával, melyen a magyar főurak nagy számban vettek részt. Főkapitánysága alatt ugyanazokkal a bajokkal kellett megküzdenie, amelyek elődjeinek munkáját is megnehezítették. A végházak vitézeinek fizetetlensége súlyosan terhelte vállait. Kollonits ió szive nem nézhette katonáinak nyomorúságát és a magáéból fizette őket. Lassan odáig jutott, hogy mindenét, még a vitézségéért nyert aranyláncot is zálogba kellett vetnie, hogy katonáit fizethesse. Már 1605. jan. 8-án irja Léváról Mátyás főhercegnek, hogy koldussá lett. Pogrányi Benedek pedig u. a. hó 17-én irja róla a főhercegnek: «éjjel-nappal dolgozik, de a katonák hiánya miatt szándékait meg nem valósithatja.«

1) A Bocskay-felkelés Kollonitsot igen nehéz helyzetbe juttatta. Ha katonáit fizethette volna, azok mellette maradnak; igy azonban a felkelőkhez csatlakoztak. Ehhez járult, hogy Bécsben és Prágában azzal vádolták, hogy a felkelőkkel tart. Ama körülmény, hogy a felkelők Kollonits jószágait kímélték, a gyanút csak növelte. x) Takáts. Régi idők, régi emberek. 300. 60