Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt

Kollonits méltatlankodva utasította vissza e rágalmakat és jan. 17-én Mátyás főherceghez intézett levelében lemondását is felajánlotta. «Könyörgök felségednek, vegye el tőlem s bízza másra tisztemet. Mindenemet feláldoztam már s bizalmatlanság és gyanúsítás lett a jutalmam. A tisztemet nem bánom, de becsületemet nem hagyom. Fegyverrel védem magamat rágalmazóim ellen«.

2) A királyhoz való hűségét azzal is kimutatta, hogy mikor Rhédey Lévát megtámadta s a várost felgyújtatta és felégette, a várat, melyet maga Kollonits védett, el nem foglalhatta. Pedig felesége éppen ekkor súlyos betegen feküdt a várban s az ostromzár tartama alatt halt meg. Rhédey Nyitra városának majd várának (jón. 18.) elfoglalása után Galgóczot, Trencsént és Nagyszombatot is meghódoltatta. Május 28-án már Érsekújvár ostromához látott. Először Újvár vidékét pusztította el, azután a vár őrségét feladásra szólította fel, de tagadó választ kapott. Július 11-én már csepp híja, hogy a várat einem foglalta. A Forgách-bástyát már-már elérték, néhány zászlót is kitűztek a sáncokra — de az őrség visszaverte őket.

3) Forgách Ferenc nyitrai püspök, aki Nyitra várát sokáig vitézül védte, Győrből, ahová meneküli, júl. 21-én figyelmeztette Mátyás főherceget, hogy Érsekújvár nagy veszedelemben forog, mert a várnak nagyságához képest kevés az őrsége. Ha vagy 3000 lovast küldenének Komáromba, Rhédeyvel könnyen elbánhatnának.

4) 2) Takáts u, o. s) Bél. Not. Hung, novae IV. 337. 4) Pray. Epistolae Procerum Regni Hung. III. 283—292. 61