Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt

rette és sajátjából roppant sokat költött a vég­várak katonáinak elmaradt fizetésére. Az udvar­ral szemben — saját állítása szerint — majdnem 700.000 frt követelése volt. Könnyen érthető, hogy olykor keményebb hangon tárgyalt a kor­mányszékekkel. Már pedig sem Bécsben, sem Prágában nem tetszett, ha valaki őket adóssá­gaikra figyelmeztette. Forgách érsekprimással szemben Kollonitsnak még egy nagy hibája volt: protestáns hite. Már azt is rossz néven vették tőle, hogy Léván há­zat jelölt ki a prédikátornak, Érsekújvárba pedig lutheránus prédikátort helyezett, sőt a superin­tended is itt székelt. 1 9a) Bár Thurzó nádor teljes erejével támogatta, Kollonich a sok áskálódást megunva, állásáról le­mondani készült. Mikor e szándéka ismeretessé lett, az érsekújvári őrség 1610. febr. 7-én az ösz­szes végbeliek nevében megirta a nádornak, hogy fejenkint mindnyájan megesküdtek arra, hogy ők addig Kolonichot maguk közül el nem bocsájtják, mig hátralevő zsoldjukat meg nem kapják. 2 0) Kollonich ellenségeinek mindamellett sikerült el­érniök, hogy a haditanács őt 1610. dec. 24-én fő­kapitányi állásától felmentette és helyébe Drasko­vich Jánost nevezte ki, Mátyás király ugyanaz­nap kiadott rendeletében pedig Érsekújvár ha<li népének meghagyta, hogy az ideiglenesen kine­vezett uj főkapitánynak engedelmeskedjék. 2 1) Kollonichot Bécsbe idézték; ő azonban a nádor 1 9a) Ipolyi. Veresmarti Mihály élete. 224. és 343. : o) Dr. Komáromy András. Kollonich Szigfrid Dunán inneni főkapitány életéből. Hadtört. Közi. 1895. 2 1) Takáts. Régi idők, régi emberek. 306. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom