Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)
Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt
A vármegyék 1613-ban tiltakoznak az ellen, hogy a 6. tcikk ellenére német katonákat vittek be Újvárba s a nádor (?) német kapitányt is helyeztetett beléje. Igaz, hogy a 6. tcikk azt mondja: ut confinia milite hungaro etiam — «ez az etiam pedig, mint Jakussith András báró is irja, olyan ambiguum, hogy praesupponit a németeket.« 2 5) A vármegyék tiltakozása azonban teljesen sikertelen maradt, amennyiben Draskovich János halála után 1613. őszén Teuffenbach (Tieffenbach) Rudolf báró lett dunáninneni főkapitánnyá, akivel alább még többször találkozunk. Mellette 1614. évtől Koháry Péter generális vicekapitányként működött, aki tulajdonképen Érsekújvárnak parancsnoka volt s akinek magyar érzése, gondolkozása és tapintata Teuffenbachnak túlkapásait és magyarellenes érzületét ellensúlyozta. Koháry Péternél egy pillanatra megállapodhatunk. E nagy tehetségű és nemcsak hitbuzgóságával, hanem vitézségével is kitűnő férfiú, mint Hont vármegye jegyzője kezdte meg pályafutását, de a tollat csakhamar a karddal cserélte fel. A hosszú háború megindultával minden jelentősebb ütközetben résztvett, igy 1593-ban Fülek, következő évben Esztergom ostrománál, Hatvan bevételénél, a mezőkeresztesi csatában, Győr viszszavételénél. Az 1606. évi békekötésnél királyi biztosként szerepelt, majd a sz. koronának Prágából való elhozatalánál a küldöttség tagja volt. Egy ideig II. Mátyás udvarában tartózkodott, majd 1613-ban királyi követ minőségében ment Báthory Gábor erdélyi fejedelemhez. 1614-től 2 5) Szerémi. Emlékek Barsvármegye hajdanából. 37—38. 76