Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Előszó

—nA XVI. és XVII. század a nagy ellentétek korszaka. A széttépett magyarságnak harcai a nagy elánnal megindult török támadásokkal szemben, a reformáció és ellenreformáció küzdelmei, az uralkodói abszolutizmusnak, meg a rendi dualizmusnaik közjogi viszályai adják ezen két századnak történetét. A pénzügyileg, társadalmilag, honvédelmileg leromlott, a közjogi viszályokba merült magyarság kezdetben nem tudta a katonailag pompásan megszervezett törökség támadásait feltartóztatni. Csak két évtizeddel a mohácsi csata után épült ki az a védelmi vonal, amely Győrön, Komáromon, Surányon, Komjáthon, Léván, Korponán keresztül Tokajig húzódott és amelybe 1545-től Érsekújvár is belekapcsolódott. Szulejmán, a leghatalmasabb törölk szultán, Mohácsnál azt gondolta, hogy teljesen megtörte a kereszténységnek, a nyugati kultúrának erejét és hogy megnyitotta útját a Duna völgyén keresztül Ausztriába meg Németországba. Azonban ez a katasztrófa nem következett be. A magyarság az újonnan épített, avagy megerősített végvárakba húzódva hősiesen áldozta fel életét, megvédve hazájának földjét, kultúráját, és a másfél századon át tartó küzdelem után a lankadó, fáradt magyar kéz még mindig biztosan fogta a kard markolatát, mig a hóditó katonai szervezeten alapuló /