Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Előszó

török birodalom ott omlott össze a magyar vég­várak omladozó bástyáinak tövében. Érsekújvár erődítményét kétszer alapították: először 1545-ben a Nyitra folyónak balpartján, az esztergomi érseknek léki birtokán; alapitója Vár­day Pál, esztergomi érsek volt. Saját költségén építtette fel és saját költségén tartotta is fenn. A második vár Rudolf király alkotása; stratégiai okokból a Nyitra folyó jobb partján, a léki várnak háta mögött, az esztergomi érseknek Gyorok ne­vű birtokán épült 1580-ban. Királyi és érseki ál­dozatkészségből jött létre és csalkhamar a török ellen kiépített védelmi vonalnak egyik legfonto­sabb bástyáját képezte. Fontos stratégiai jelentőségénél fogva nemcsak a török elleni harcokban válik szerepe döntő je­lentőségűvé, hanem Magyarország és Erdély po­litikai küzdelmeiben hovátartozása megbillenti a politikai egyensúly mérlegét. Az egységes Habs­burg abszolút monarchiának gondolata, amely Til­lynek fehérhegyi győzelmével kezdett valóra válni, Boucquoynak érsekújvári kudarca után jó két emberöltő messzeségébe tolódott el. A XVIII. század története harci riadóval kezdő­dik. Magyarországon a nagy török háborúk után csak letarolt mezők maradtak és Bécs alkalmasnak vélte ezt az időt arra, hogy a nagy Dunai-birodal­mat megteremtse, amelynek Csehország letörése után csak a magyar feudális alkotmány állott út­jában. Még oly rendszeres és veszedelmes táma­dást nem intézett az osztrák egyesítési törekvés a magyar alkotmány ellen, mint épen a XVIII. szá­zad elején. Az volt a kérdés, hogy a török hábo­rúkban, belső politikai és vallási harcokban meg­fogyott magyarságban van-e elég fizikai és erköl­csi erő, hogy ellen tudjon állni az udvar veszedel­II

Next

/
Oldalképek
Tartalom