Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár ujjáépítése, Széchény György. Az 1700. évi összeírás

13. szepesi városnak visszaváltását saját pénzével tette lehetővé. A győri, sümeghi, keszői és rákosi várakat rengeteg áldozattal állíttatta helyre stb. Érsekújvár felszabadulása után az érseki jószágok is felszabadultak, de elképzelhető, mily állapotban voltak. Mindennek dacára Széchény érsekprimás már Budavára visszavételét követő esztendőben nezsideri birtokát a Budán építendő kollégiumnak, kőszegi birtokát az ugyanott építendő papnevelő intézetnek, nyúlási birtokát pedig ugyanott konviktus létesítésére adományozta. Miután az ország fővárosát ilyen fejedelmi adománnyal gazdagította, Érsekújvár újjáépítését vette kezébe. Érsekujvárat azonban a kir. kincstár saját tulajdonának tekintette, először tehát annak tulajdonjogát kellett biztosítani, ami évek munkájába került. Addig is az újvári lakosság lelki szükségleteiről kivánt gondoskodni. Érsekújvár plébánosává még 1685-ben Csedő Mihály tornai főesperes, esztergomi kanonokot nevezte ki, aki az anyakönyvek írását is megkezdette. A lelkipásztorkodást azonban a templom és plébánialak hiánya igen megnehezítette. Kétségkívül ennek tulajdonítandó, hogy Érsekújvárnak 10 év alatt hat plébánosa volt. Csedőt 1686. febr. 10-én Vatay János váltotta fel, aki 1690. április 2-án Szémőre és Farkasdra, 1695-ben pedig Gutára ment át. Őt követte Domaniky Mátyás, aki 1691. április 18-án Egerszegre távozott, majd Luby Imre Ignác, aki 1692-ben szepesi és 1694-ben esztergomi kanonokká lett. 1692. június 20-án Mérey Mihályt iktatták be a plébániajavadalomba, de ő el sem foglalta, hanem Esztergomban maradt, ahol a várnak és városnak plébánosa volt. 234