Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár ujjáépítése, Széchény György. Az 1700. évi összeírás

zöld selyem anyagának vastagságánál fogva oly nehéz, hogy három lábas rúdra felhúzva állott a várban. A feliratok és diszitmények vörös alapra aranyszálakkal himezvék. E zászlót a badeni herceg, a hadsereg egyik vezére a sváb rendeknek ajándékozta. Érsekújvár visszavételét mindenütt megünnepelték és Lipót császár ezüst emlékérmet is veretett. Érsekújvár ujjáépitése Széchény György. Áz 1700. évi összeírás. Budavár visszafoglalása s a töröknek az országból történt kiűzetése után az ország sivár pusztasághoz hasonlított. Az előrenyomuló idegen katonaság is rajta volt, hogy a hódoltságot, amely az akkori viszonyokhoz mérten bizonyos virágzásnak örvendett, sivataggá változtassa. A falvak nagyrészt felégetve, vagy teljesen elhagyatva, a megmaradt gyér lakosság hirtelen öszszehevenyészett kunyhókban lakott és számtalanok teljes koldusbotra jutottak. Matunák a valóságot irja Érsekújvár vidékéről: «Pusztasággá váltak egész területek, a Vág és Nyitra völgyek fel messzire hatoló törzsökös magyar lakossága megsemmisült, az egykor virágzó s egész környék középpontja Nyárhid mezőváros, továbbá Megyer (a 18. század eleje óta Tótmegyer), Bánkeszi, Keresztúr, Csike, Kisvárad, Óhaj, Födémes, özdöghe, Komját, Malosmzegh, Egyháznagyszegh stb. teljesen kihaltak, Surány magyar lakosságánali csak töredéke maradt, mely a Rákóczy felkelés alatti harcokban szintén elpusztult s valamennyit kellett később tót lakos231