Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár ujjáépítése, Széchény György. Az 1700. évi összeírás

Sággal benépesítem. Nyárhid, Keresztúr, Csike csak puszták maradtak«. 1) Mikor Tollius, dinsburgi tanár 1687. július 6-án Komáromból Érsekújvárba érkezett, a várat és környékét csaknem teljesen romokban találta. A rombadölt két templomot átkutatta s az egyiknek homlokzatára, a másiknak karzatára aranybetük­kel irt feliratokat lemásolta. Az egyik templom karzata épen megmaradt, a másik egészen ro­mokban hevert. A harmadik, négyszögletű, oldalt nagy kerek ablakokkal, nem ment tönkre, köny­nyen rendbehozható. Belül oszlopsorokkal 3 ha­jóra volt osztva. Keleti oldalához gyönyörű kar­zat (oratórium?) támaszkodott, tornya a déli ol­dalon elhelyezett bejárat fölé emelkedett. Többet nem láthatott, mert az eltorlaszolt ajtókon be nem juthatott és csak a mennyezet-boltozatokat néz­hette meg. Maga a város kicsiny, amelyben egy ház sem maradt épségben. Csak két kapuja van. Egyéb­ként nem olyan nagyon nagy erősség, amilyennek a hir mondja. Mindössze hat bástyája van s eze­ken kivül semmi sincs, ami védené. A Nyitra fo­lyó ugyanis inkább patak, mint folyó, semmi vé­delmet nem nyújt és a sáncárkoktól kissé távol is esik. A város mindenünnen könnyen hozzáférhe­tő. Csodálkozott rajta, hogy az ostromlók aknái, árkai és az áttört várfalak még mindig nyitva állanak és helyre nem hozattak; hogyha a törö­kök — amitől Isten óvjon! — visszatérnének, a vár három napig sem tarthatná magát. 2) Tolliusnak a várról szóló lekicsinylő nyilatko­4) Érsekújvár a török uralom alatt. 114. 2) Bél: IV. 374. 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom