Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár ujjáépítése, Széchény György. Az 1700. évi összeírás

Sággal benépesítem. Nyárhid, Keresztúr, Csike csak puszták maradtak«.

1) Mikor Tollius, dinsburgi tanár 1687. július 6-án Komáromból Érsekújvárba érkezett, a várat és környékét csaknem teljesen romokban találta. A rombadölt két templomot átkutatta s az egyiknek homlokzatára, a másiknak karzatára aranybetükkel irt feliratokat lemásolta. Az egyik templom karzata épen megmaradt, a másik egészen romokban hevert. A harmadik, négyszögletű, oldalt nagy kerek ablakokkal, nem ment tönkre, könynyen rendbehozható. Belül oszlopsorokkal 3 hajóra volt osztva. Keleti oldalához gyönyörű karzat (oratórium?) támaszkodott, tornya a déli oldalon elhelyezett bejárat fölé emelkedett. Többet nem láthatott, mert az eltorlaszolt ajtókon be nem juthatott és csak a mennyezet-boltozatokat nézhette meg. Maga a város kicsiny, amelyben egy ház sem maradt épségben. Csak két kapuja van. Egyébként nem olyan nagyon nagy erősség, amilyennek a hir mondja. Mindössze hat bástyája van s ezeken kivül semmi sincs, ami védené. A Nyitra folyó ugyanis inkább patak, mint folyó, semmi védelmet nem nyújt és a sáncárkoktól kissé távol is esik. A város mindenünnen könnyen hozzáférhető. Csodálkozott rajta, hogy az ostromlók aknái, árkai és az áttört várfalak még mindig nyitva állanak és helyre nem hozattak; hogyha a törökök — amitől Isten óvjon! — visszatérnének, a vár három napig sem tarthatná magát.

2) Tolliusnak a várról szóló lekicsinylő nyilatko4) Érsekújvár a török uralom alatt. 114. 2) Bél: IV. 374. 232