Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

A felszabadító hadjárat és Érsekujvár visszafoglalása

is Károly herceg egyesült a német segédhadakkal s a lengyel király seregével és hadimüveleteit megkezdhette. Szeptember 12-én került ütközetre a sor s a reggeltől késő délutánig tartó véres küzdelemben a török hadsereg tönkrement és Bécs városa felszabadult. Szelepcsényi érsekprimás a török hadsereg közeledésének hirére az érsekségnek és a káptalannak kincseit Nagyszombatból bécsi palotájába vitette. E kincsek a magyar kath. egyház legrégibb és legértékesebb műemlékei voltak, amelyeknek nyers értéke az akkori becslés szerint 493,030 frtra rúgott. A bécsi polgárság azon cimen, hogy Thökölyt keresik, betört a palotába s ami kezeügyébe akadt, elvitte. Kollonits Lipót — valószínűleg az udvar tudtával — e kincsek legnagyobb részét azonnal a pénzverőbe vitette, ahol összezúzták. Sok arany meg ezüst edényt elzálogosítottak és eladtak. A drága egyházi ruhákat is elkótyavetyélték. Szelepcsényi az ostrom után mindössze 62 tárgyat kapott vissza. Szelepcsényinek éleshangú levelére és a káptalan panaszára a király elrendelte, hogy az értékeket a magyar bányák vagy a kamarák jövedelméből kárpótolják, de a fosztogatók büntetlenül maradtak és az esztergomi egyház legbecsesebb műkincsei elpusztultak. így lett az esztergomi érsekség akarata ellenére Bécs város megmentőjévé. «Bécs városának megmentésében nagy része van Magyarország prímásának — irja Kolb, — mert ő tette lehetővé a katonák fizetését, azaz jobban mondva, Bécs városának védelmét«.

2) -) Fraiknói: XI. Ince pápa és Magyarország felszabadítása a török uralom alól. 71. 222