Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)
A felszabadító hadjárat és Érsekujvár visszafoglalása
Bécs ostroma majdnem két hónapig tartott. Ezalatt Károly herceg Thökölyt a pozsonyi csatában július 29-én megverte s ezzel a törökökkel való együttműködését meghiúsította. A nagyvezér az ostrommal nem sietett, a várost kiéheztetni s ezzel megadásra kényszeríteni akarta. Károly hercegnek seregét pedig egyáltalában nem bántotta. Szeptember 9-én látott csak komolyan az ostromhoz, amikor már késő volt. Ezalatt ugyanSzelepcsényi érsekprimás, illetve a magyar kath. egyház soha ezért Bécstől kárpótlást nem kapott annyival inkább, mert Szelepcsényi 1685-ben meghalt. Bécs felszabadítása után a császár megint csak a békére gondolt s e szándékát a pápának is bejelentette. A pápa azonban felháborodva figyelmeztette a császárt arra, hogy a hadisegélyt megvonja tőle s a hadjárat folytatását sürgette. Károly herceg maga is ez utóbbit kivánta s ebben őt nemcsak Buonvisi pápai, hanem a velencei követ is támogatta, mire János lengyel király is hajlandó volt a hadjárat folytatásában való részvételre. Október 2-án abban állapodtak meg, hogy Párkányt s utána Esztergomot ostromolják meg. Így is történt. Október 9 én a törököket Párkánynál véres csatában megverték, Párkányt elfoglalták és felgyújtották. Majd október 19-én átkelt a herceg a Dunán és néhány napi ostrom után, október 27-én a várőrséget megadásra szólította fel. A törökök, miután segítséget sehonnan sem kaptak, még aznap estére kitűzték a fehér lobogót és másnap reggel az egész török haderő kivonult Esztergom várából. Ezzel a hadjáratot ez évre befejezték. A lengyel 223